Uborka - peronoszpóra

A betegségre először Kubában figyeltek fel 1986-ban, majd 1889-ben az Egyesül Államokban is közölték. Európában az 1900-as évek elejére tehető a betegség elterjedése. Hazai első előfordulásáról 1903-ból vannak az első hivatalos adatok. Napjainkban az uborka legjelentősebb betegségévé vált. A betegség leküzdése az uborkatermesztés növényvédelmének fő gerincét adja.
A betegség neve: Uborkaperonoszpóra
A kórokozó tudományos neve:  Pseudoperonospora cubensis (Berk. et curt.) Rostovzev
Oospórás gomba, oospóra nem, agy csak ritkán képződik.
Fertőzési forrás: Beteg, elpusztult levelek, melyeken a kórokozó sporangiumai hosszú ideig életképesek maradnak.
Betegség leírása, tünetek
A tünetek először a levél színén jelennek meg, melyen 3-5 mm-es sárgászöld foltok keletkeznek. A foltok kis idő elteltével összeolvadnak és az egész levél sárgászöld lesz. a levél fonákán lilásbarna sporangiumtartó gyep képződik, mely sok esetben szabadszemmel nem látható. A lilás szín miatt jól elkülöníthető más peronoszpórás betegségektől, ahol a spotrangiumtartó gyep nem lila, hanem fehér. Később a foltok elhalnak, világosbarnára színeződnek, a levéllemez rongyolódik, végül a levéllemez elpusztul. A levélnyél és az inda egészséges marad.
Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei
A sporangiumok a kiszáradást jól bírják, légárammal nagy távolságok megtételére képesek, ezért több országra kiterjedő járvány is kialakulhat. A kórokozó gomba hőmérsékleti optimuma viszonylag alacsony, 15-20°C fok közötti, de jól viseli az ennél hidegebb és melegebb hőmérsékleti adottságokat is. A fertőzés bekövetkeztét segíti a pár órán át tartó (kb. 5 óra) nedves levélfelület. Szabadföldi körülmények között az öntözés és eső, üvegházakban a páratartalom és a felülről való öntözés segíti a fertőzéshez szükséges hőmérséklet és nedvesség kialakulását és fennmaradását. A sporangiumok a néhány órán át vizes levélfelületen megtelepszenek, majd a levél légzőnyílásain keresztül behatolnak a növénybe. Az első tünetek észlelésétől mindösszesen két hét is elegendő az állomány tejes pusztulásához.
Védekezés
Fontos, az ellenálló fajták választása. Törekedni kell arra, hogy levélnedvesség minél rövidebb ideig álljon fenn. Szabadföldön célszerű a légmozgást, légátjárhatóságot biztosító támrendszeres termesztési módot választani. A megelőző védekezést már palántakorban meg kell kezdeni, erre engedélyezett hatóanyag például a propamokarb. További engedélyezett hatóanyagok, melyek állományban is felhasználhatók: foszetil, propamokarb, fluopikolid, azoxistrobin, rész-oxiklorid, réz-hidroxid, tribázikus réz- szulfát.


Képek