Szőlő - orbánc

A szőlő pszeudopezikulás orbánca nem tartozik a gyakori szőlőbetegségek közé, de helyenként, különösen meleg éghajlatú és köves, humuszszegény talajú szőlőültetvényekben komoly lombveszteséget okozhat. Váratlanul nem lép fel az ültetvényekben, hanem lassan szaporodik el. Minden szőlőfajta fertőződhet, de a Pinot Noir különösen érzékeny a betegségre.

A betegség neve: A szőlő pszeudopezikulás orbánca

A kórokozó tudományos neve: Pseudopezicula tracheiphila

Betegség leírása, tünetek: a betegség első tünetei csak a levélen fordulnak elő. Kezdetben hasonlíthat a tünet a szőlőperonoszpóra olajfoltjaira, ám az sosem erek általi területre korlátozódik. A szőlő pszeudopezikulás orbánca következtében a mellékerek barnulása is megfigyelhető, leginkább áteső fényben vizsgálva. A levélen kialakuló foltok növekednek, színük a fehérbogyójú fajtákon barna, sárga udvarral. A kékbogyójú fajtákon a folt viszont rubinvörös színű, zöld udvarral. Mindig erek által határolt szövetrészek pusztulnak a levélen, erős fertőzésnél a levél lehullik és a tőke felkopaszodik. Kivételes esetekben a hajtás és a virágok is fertőződhetnek.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei: a lehullott, beteg leveleken telel a gomba, ahol akár évekig is életképes marad. Tavasszal a levélmaradványokon kellő talajnedvesség és 10 C fok feletti hőmérséklet meglétekor apotéciumok képződnek, amikből áprilistól júliusig a csapadékok utáni száradás során aszkospórák tömege szóródik ki. A fertőzés és az első tünetek megjelenése között 2-3 hét telik el, ez az inkubációs idő. A kórokozó fejlődése 18-20 °C-os léghőmérsékleten a leggyorsabb. Tartósan csapadékos nyári időjárás esetén előfordulhat, hogy a lehulló leveleken még a vegetációs időszak alatt apotéciumok fejlődnek, és a belőlük kirepülő aszkospórák késő őszi fertőzést okoznak, ez azonban csak nagyon hosszú őszön lehetséges. A fiatal levelek mintegy 5 cm-es szélesség elérése után válnak fogékonnyá, így a fertőzés lehetősége nagyjából 6-leveles hajtásállapottól kezdődik. A gomba az edénynyalábokba hatol és eltömíti azokat, emiatt az érintett levélszövetrész elszárad.

Termésveszteség lehetséges léptéke: járványos időszakban a levelek zöme károsodik és lehullik, így a termés mennyisége csökken (akár 70%), minősége romlik, akárcsak a vesszők beérése és a fagytűrése.

Védekezés javasolt időzítése: a fertőzési forrás csökkentése alapvető fontosságú. Amennyiben megoldható, akkor az áttelelő leveleket célszerű a talajba forgatni, kisebb kertben esetleg összegyűjtve elégetni. A kémiai védekezés igen eredményes, főleg ha már rövid hajtásállapotban megtörténik az első kezelés. Mivel a csapadékos május és június az aszkospórák kiszóródásának időszaka, és ez egybeesik a szőlőperonoszpóra elleni védekezés fő időszakával, így összehangolt módon tudjuk a kémiai védekezést megszervezni.