Szerbtövis

A bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium) a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, egyéves, szőrös gyomnövény, amely leginkább a kapáskultúrákban üti fel a fejét, nagyrészt a nitrogénben dúsabb termőhelyeken. Valamelyest kisebb jelentőséggel gyomosíthat még a nagyon hasonló külalakú rokona, az olasz szerbtövis (Xanthium italicum) is. Jóval ritkább a szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum), ami leginkább a legelőkön okoz kárt, hiszen az állatok elkerülik erős, hegyes tüskéi miatt.

Alaktana

Sziklevelei nagyok, hosszúkás lándzsásak, húsosak, csúcsukon tompák. A sziklevél alatti rész megvastagodott, szintén húsos, vöröslő. A lomblevelek eleinte átellenes, később szórt állásúak, tojásdadok, csúcsuk hegyesedő, alapjuknál kissé szívesek, hosszú nyelűek. A levéllemez a szélein egyenlőtlenül, aprón fűrészfogas, néha csak hullámos. A leveleket apró, sűrűn álló szőrök borítják, fonákjuk erősebben szőrös. A szár felálló, rendszerint dúsan ágas, szőrökkel fedett. A szerbtövisen külön porzós és termős fészkek vannak, amik a levelek hónaljában ülnek. Termése kétmagvú és csúcsán két egyenes szarv látható. Felülete nemezszerűen molyhos, és sűrűn horgas tüskékkel fedett.

Előfordulása

A bojtorján szerbtövis egyes nézetek szerint mediterrán területről származik, míg mások közép- és dél-amerikai flóraelemnek tekintik. Magyarországon mindenütt elterjedt, közönséges gyom. A nitrogénben gazdag, jó vízgazdálkodású talajok növénye. Parlagokon, legelőkön, utak mentén gyakori. Szántóföldi növényeink közül elsősorban a kapás kultúrákban, főleg a napraforgó- és kukoricavetésekben, de kiritkult gabonákban is előfordul. Száraz körülmények között is szívós növény.

Emellett a jellegzetesen erős szagú, olasz szerbtövis szintén versenyképes gyom a kapás kultúrákban, elszaporodásával jelentősen csökkenti a terméseredményt akár kukorica, akár napraforgó állományokban.

Mindhárom faj elsősorban az alföldi, kötött talajokon tömeges, továbbá az üde, nyirkos talajokon is gyakoribb.

Kártétel, védekezés:

Az Ujvárosi-féle életformarendszer szerint nyár elején csírázó, ősszel magot érlelő (T4) gyom. Főként a kukoricával együtt kelő növény, de csírázási időszaka elhúzódik, gyakorlatilag egész évben képes csírázni, a nedvességviszonyoktól függően. A szerbtövisek nagymagvú gyomok, mélyről is képesek kicsírázni. A szerbtövis elleni védekezés nehézségét a folyamatos csírázása adja. A kukorica a kelését követő négy hétben igen érzékeny a gyomkonkurenciára. A szerbtövis a kukoricavetések egyik leginkább versenyképes gyomfaja, különösen a fényért folyó küzdelemben. Még a csattanó maszlagnál is nagyobb mértékben képes csökkenteni a kukorica várható terméseredményét.

Hormonhatású, és HPPD-gátló herbicidek közt is létezik igen hatékony a posztemergens kezelésekhez.