Pásztortáska

A keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae) tartozó pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) igen formagazdag, több mint 200 apomiktikus kisfajra osztották. A szaporodásnak ez a formája, tehát az ivari kereszteződés nélkül, mégis maggal történő szaporodás lehetővé teszi a növény számára a környezeti feltételekhez igazított genotípusok fenntartását, hiszen a magból csírázó növény genetikailag azonos az anyanövénnyel. A pásztortáska Európában őshonos, de a világon sokfelé elterjedt közönséges gyomnövény, amelynek ismert vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó gyógyhatása is. Életformáját tekintve ősszel csírázó, tavasszal magot érlelő (T1) gyom.

Alaktana

A nyár végén, ősszel csírázó gyom sziklevele apró, kerek, vagy ovális alakú, rövid nyelű. Lomblevele lehet osztatlan, karéjos vagy szárnyasan szeldelt, széle csipkés. A száron lévő kevés levél osztatlan, ép szélű, fogazott, és egy széles fülecskével körülöleli a szárat. A sekélyen csírázó gyom a téli hideget csíranövény vagy tőlevélrózsa alakjában vészeli át. Tavasszal is csírázhat. A virágok a szártól elálló kocsányokon külön ülnek. A szirom mintegy kétszer hosszabb a csészénél, fehér, csúcsa vöröslő, de olykor hiányozhat. A becőke visszás-háromszög alakú (pásztortáska). Fő virágzási ideje április és május. Magok élettartama a talajban igen hosszú, akár több évtized.

Előfordulása

A pásztortáska kertekben, utak mentén közönséges, de a mezőgazdasági területeken is rendszeres előfordulású, különösen a búzavetésekben. A búza nyáreleji gyomnövényzetének gyakori, az ötödik országos szántóföldi gyomfelvételezés (2007-2008) szerint sorrendben a 14. gyomfaja. Ezen túl csaknem minden kultúrában előfordul, versenytárs növényként kissé terméscsökkentő hatású.

A talajjellemzők kevéssé befolyásolják elterjedését.

Kártétel, védekezés:

A pásztortáska kis termetével nem okoz jelentős gazdasági kárt, viszont tömeges fellépése esetén védekezni kell ellene. A gyom búzában és repcében is a herbicidek javával szemben érzékeny.