Zsurló-félék

A zsurlófélék családjába (Equisetaceae) két évelő gyomfaj (Equisetum spp) tartozik, a mezei zsurló (E. arvense) és a mocsári zsurló (E. palustre). A zsurlók a fejlődéstörténeti rendszertan szerint a harasztok törzsébe sorolandók. E virágtalan növények ivaros szaporodása mikroszkópikus méretű ivarszervekkel és ivarsejtekkel történik. A megtermékenyítés után kifejlődő ivartalan nemzedék hajtáscsúcsi füzérekben spórát termel. A hajtásnövekedésük üteme nyáron éri el a maximumát. A rizómák szárazanyagtartalma októberig növekedik.

Alaktana

Zsurlók (Sphenopsida osztály) esetében a zöld szár egyszerű, vagy örvösen elágazó, továbbá csomókra és közökre tagolódik, és hamvas (viaszos). A főszáron a bordák jól látszanak. A levelek többnyire hártyás, hegyes pikkelyek, amelyek a szárat körülölelő hüvellyé nőttek össze. A mezei zsurló szárazanyagtartalmának megoszlása a hajtások és a földalatti részek között igen eltérő a gyökérzet javára (1:5). Másként: mélyre nyúló, gazdagon elágazó tarackjával foltokban gyomosít. A szaporodás és terjedés főként vegetatív úton történik, emellett spórákkal is szaporodhatnak, de ennek kicsi a jelentősége.

Az mezei zsurló ága tömör. Az ág legalsó internódiuma hosszabb, mint a főszáron lévő hüvely. A sárgás-barnás színű, klorofill nélküli termőszárak tavasszal jelennek meg. Ezek nem elágazók, és a végállású spóratartókból csak néhány napig csíraképes spórát szórnak, majd elhalnak. Ezután jelennek meg a zöld, örvös oldalágakkal rendelkező meddőszárak.

A mocsári zsurló ága üreges. Az ág legalsó internódiuma sokkal rövidebb, mint a főszáron lévő hüvely. A termő- és a meddő-szárak egyszerre jelennek meg. A termőszárak a mezei zsurlóval ellentétben zöldek, azaz klorofillt tartalmaznak. A spóratartó nyele feketés színű.

Előfordulása

Az mezei zsurló jól levegőző vályog és homoktalajú területeken, nedves szántókon, réteken gyakori. Gabonában és kapás kultúrákban, de akár szőlő- és gyümölcsültetvényekben is elterjedhet. Egyéb ruderális területeken is fellelhető.

A mocsári zsurló nedves réteken, mocsarokban, lápokban közönséges. Mezőgazdasági területeken is megjelenhet, amennyiben a talaj szabályozatlan vízháztartással rendelkezik.

Kártétel, védekezés:

A késői sorzárású kultúrák egymás utáni termesztése a kielégítő fényigény megléte miatt a zsurlók elterjedését segíti. A zsurlók mérsékelt terméscsökkenést okozhatnak, hiszen gyökerük a tápanyagokat nagyobb mélységből is kiaknázzák. Kovasav tartalmuk miatt a zsurlót az állatok kerülik. Sőt, a mocsári zsurló a tehenek számára igen erősen mérgező anyagot tartalmaz.

A védekezés egyik lehetséges időzítése a nyár vége, ősz eleje, amikor az asszimiláták gyökérbe tározása folyik a növényben. Ilyenkor eredményesebben tudjuk a föld alatti képleteket is pusztítani a floém-mobilis hatóanyagokkal.