Székfű-félék

A fészekvirágzatúak családjába (Asteraceae) székfű-félék (Matricaria spp.) számos nagy jelentőségű gyomfaj tartozik, így az ebszékfű-félék is. A kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum inodorum) a kalászos kultúrák egyik leggyakoribb gyomfaja. Ettől kisebb jelentőségű, de nem ritka az orvosi székfű (Matricaria chamomilla). A csoportba sorolható, de ritka előfordulású gyom a sugártalan székfű (Matricaria discoidea), ami észak-amerikai eredetű, adventív faj, főleg taposott gyomtársulásokban jelenik meg.

Alaktanjuk

A kaporlevelű ebszékfű szagtalan, ahogyan azt a tudományos neve is mutatja (in-odorum). Sziklevelei oválisak, megnyúlt, fordított tojásdad alakúak, ülők, kissé húsosak. Lomblevelek átellenes állásúak, 2-3-szorosan szárnyaltak. A kései leveleken a levélkeszeletek fonalasak. Szára felálló, csak a közepétől kezdve elágazó. A többi ebszékfűnél magasabb termetű gyom, kopasz, élénk zöld színű. Fészekvirágzata végálló, a vacok félgömb alakú, és belsejét rendszerint bélszövet tölti ki. Egy növény több ezer magot érlel, ezek sekélyen csíráznak, ősszel és tavasszal.

Az orvosi székfű jellegzetessége kellemes kamilla illata, illetve itt a vacok belül üres. A nyelves virág fehér, a párta 5 cimpájú.

A sugártalan székfű szintén illatos, a vacok belül ugyancsak üres, de a párta 4 cimpájú.

 Előfordulásuk

Az országos szántóföldi gyomfelvételezések adatai alapján megállapítható, hogy az orvosi székfű borítása, jelentősége az elmúlt évtizedekben egyre inkább csökkent, miközben a kaporlevelű ebszékfű változatlanul a kalászosok legfőbb gyomfaja az 1980-as évektől, mintegy 2%-os borítási hányaddal. Egyaránt problémát jelenthet az őszi és a tavaszi vetésű kultúrákban. A sugártalan székfű kis jelentőségű, nyugaton még ritkább.

A kaporlevelű ebszékfű a szántók mellett, parlagokon, szikeseken, iszapos talajú gyomtársulásokban is gyakori, de az ültetvények soraljában is megtalálható. Termőhelyére jellemző, hogy a talaj jól átszellőző, tápanyaggal bőven ellátott, semleges vályogtalaj, esetleg nedves agyagtalaj.

Az orvosi székfű a mésztelen talajú szántókon, taposott gyomtársulásokban, legelőkön gyakori. Szikes pusztákon nagy hatóanyag-tartalmú törpe változata tömeges. Sótűrő.

Kártétel, védekezés:

A székfűvek a gabona termésmennyiségét nagymértékben csökkentik, emellett a betakarítást is közepes mértékben zavarhatják. Versengenek a búzával és a repcével, magjaik megfertőzhetik a gabonamintákat. Ültetvényekben hosszú virágzási idejükkel vonzzák a beporzókat, közben szárítják a talaj felső rétegét. A székfű-félék ellen a növényvédő szerek széles skálája áll rendelkezésre, de elhúzódó csírázásuk miatt többszöri kezelésre lehet szükség.