Paradicsom - Paradicsomvész

A paradicsom fitoftórás betegsége
A paradicsom (és burgonya) legveszélyesebb kórokozója, szabadföldön és hajtatóházakban is súlyos károkat okoz. Járványszerű megjelenésére hűvös, csapadékos nyáron, vagy ősszel számíthatunk. A betegség már az 1830-as években jelentkezett burgonyában Nyugat-Európában, paradicsomban 1854-ben észlelték megjelenését. Hazánkban 1957-ben közölték először paradicsomban való megjelenését. Gazdanövényei a paradicsom, burgonya és más a Solanaceae családba tartozó növények.
A betegség neve: A paradicsom fitoftórás betegsége
A kórokozó tudományos neve:  Phytophthora infestans (Mont.) de Bary (1876)
Oospórás gomba, jellegzetessége, hogy oospóra ritkán képződik, ezért életfolyamatában az oosprának hazánkban nincs szerepe. Sporangiumtartója gyéren elágazó, folyamatosan növő, megvastagodások figyelhetők meg rajta. A kórokozónak számos biotípusa fordulhat elő burgonyán és paradicsomon.
Fertőzési forrás: elhalt növényi részek, burgonyagumó, talaj
Betegség leírása, tünetek
A levélen, levélnyélen, száron és bogyókon mindenütt megtalálhatók a tünetek. A leveleken szürkészöld, később zöldesbarna, elmosódott szélű foltok jelennek meg, a foltok fonáki részén, leggyakrabban az egészséges és beteg szövetek határán, fehér sporangiumtartó gyep képződik. A betegség előre haladtával a levelek szennyesszürkék, kókadtak lesznek, majd elszáradnak. A levélnyélen és száron vizenyős, majd barnás szabálytalan foltok keletkeznek, melyeken később szintén látható a fehér penészgyep. A bogyón a tünetek nagy kiterjedésű, elmosódott szélű, vörösbarna foltok formájában jelentkeznek melyek felületét laza sporangiumtartó gyep fedi.  A bogyó belső szövetei szürkésbarnák, az érett bogyó szövetei könnyebben rohadnak, ezeken szaprofita gombák telepednek meg.
Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei
A kórokozó micéliummal telel át a fertőzött növényi maradványokon vagy a talajban. Talajban történő áttelelése szaprofita módon történik. A betegség lefolyását, a kórokozó életmódját, az alacsony léghőmérséklet és a növényfelület-nedvesség időtartalma befolyásolja. Fertőzéséhez az optimális hőmérséklet a kórokozónak 12-15°C fok, majd a fertőzés bekövetkezése után kicsit magasabb, 18-22°C-os hőmérséklet a kedvező számára. A levélfelület nedvesség az öntözéstől, harmattól, esőtől függ. A fertőzés bekövetkezéséhez néhány órányi levél-vízborítottság szükséges. A gomba sporangiumai légmozgással terjednek, majd ezekből sporangiospórák szabadulnak, ki melyek a víz segítségével mozognak.  Ezt követően befejezik mozgásukat, flagellumukat elveszítik, és csíratömlőt növesztenek, majd a növény légzőnyílásain és epidermiszén keresztül behatolnak a növénybe. Később a levél fonákán finom sporangiumtartó gyep keletkezik, az ezekből leváló sporangiumok újabb fertőzést idéznek elő.
Védekezés
A betegségre kevésbé fogékony fajták választása, ikersoros termesztés, fajtának megfelelő tőszám betartása, öntözés idejének és módjának következetes megválasztása. A vegyszeres védekezés preventív, megelőző jelleggel a legeredményesebb. Szabadföldi paradicsom esetében a védekezést érdemes elkezdeni május második felében, majd július elejéig rendszeresen érdemes védekezni. Szabadföldi termesztésben engedélyezett hatóanyagok: azoxistrobin, réz hidroxid, kaptán, propamokarb. Hajtatásban engedélyezett hatóanyagok: azoxistrobin, propamokarb, réz hidroxid