Őszibarack levéllyukacsosodás

A betegséget levéllyukasztó vagy levéllikasztó betegségnek is hívják, először Franciaországban közölték 1843-ban, hazánkban 1933-ban. A betegség a csonthéjas gyümölcsfákon, őszi és kajszi barackon, mandulán, cseresznyén, meggyen és szilván figyelhető meg, de leggyakrabban kajszi ültetvényekben fertőz. Őszibarackon a tünetek főleg a leveleken és hajtásokon jelentkeznek, ritkán a gyümölcsön.
A betegség neve: A kajszi sztigminás betegsége vagy levéllyukacsosodás, sztigminás levéllyukacsosodás
A kórokozó tudományos neve:  Stigmina carpophila (Lév.) M. B. Ellis, (1959)
Konídiumos gomba, konídiumtartója nyalábokban fejlődik.
Fertőzési forrás: Vesszők és a lehullott levelek.
Betegség leírása, tünetek
A tünetek a hajtásokon, a gyümölcsökön és a leveleken jelentkeznek. A leveleken 2-3 milliméteres sárgászöld, majd barna jól elkülöníthető szélű foltok jelennek meg, a cseresznyén és a meggyen liláspiros színű.  Esetenként a foltok közepén 1-2 fekete pontszerű konídiumtartó gyep figyelhető meg Később a foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye megmarad. A hajtásokon, a rügyek körül képződnek 5-10 mm hosszú ovális, barna foltok.  A nyár végére a folt közepe szürkés lesz, az elhalt epidermisz felrepedezik. A vesszőkön szintén 5-10 mm-es nagyságú, szürke foltok jelennek meg, melyek barna, vagy liláspiros színű elmosódott szegéllyel határoltak, közepükön, elszórtan konídiumtartó nyalábokkal, az epidermisz berepedezett. A rügyek nem hajtanak ki. Ha a folt már körülnőtte a vesszőt, a vessző elszárad. A gyümölcsökön pár milliméteres átmérőjű kerek, liláspiros foltok láthatók, később a foltok közepe kiemelkedik és elparásodik.
Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei
A kórokozó micéliummal és konídiummal telel át a lehullott leveleken és vesszőkön, melyek jól viselik a hideget, és akár 1-2 évig fertőzőképesek maradnak. A nyár folyamán, a növényben megtelepedett gomba megőrzi életképességét és télen akár konídiumokat is fejleszt. A tavasszal felszaporodott konídiumok vízcseppekkel a zöld növényi részekre kerülnek, majd ott kicsíráznak, és a légzőnyílásokon át vagy a kutikulán keresztül jutnak be a növénybe. A kórokozó terjedésének kedvez a tavaszi csapadékos, hűvös időjárás, hőmérsékleti optimuma 15°C.
Védekezés
A védekezés irányelvei; metszéskor a beteg vesszők eltávolítása, megsemmisítése, lemosó permetezések rügypattanás előtt. Folytatni kell a védekezéseket bimbós állapotban valamint a virágzás előtt, és közvetlenül sziromhullás után. Az őszi kezeléseket közvetlenül lombhullás előtt is érdemes elvégezni réz tartalmú készítményekkel. A csonthéjasok érzékenyek a rézre, ezért a réz-hidroxiddal való permetezést virágrügy pattanásig lehet elvégezni. Engedélyezett hatóanyagok; hárombázisú réz-szulfát, réz- hidroxid, réz- oxiklorid, difenokonazol, kaptán, fluorpiram, tebukonazol, boszkalid, piraklostrobin.