Mezei zsázsa

A keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae) tartozó mezei zsázsa (Lepidium campestre) Európában és Észak-Amerikában elterjedt gyomnövény, ami a mezőgazdaságilag művelt területeken csak ritkán fordul elő.

Alaktana

A mezei zsázsa sziklevelei széles oválisak, majdnem kerekdedek, a csúcsukon szélesen lekerekítettek, alapjuk felé keskenyedők. A növény tőlevélrózsát alkot. Tőlevelei nyelesek, keskeny tojásdad alakúak, alul karéjosak. Szárlevelei keskeny lándzsásak, nyilas vállal ülők. Az alsó levelek tagolatlanok, legfeljebb lantosak, a felsők keskenyebbek. Az összes levél apró, rövid szőrökkel borított. Felálló szára felül elágazó, dúsan leveles. Az egész növény sűrűn pelyhes. Nyúlánk fürtvirágzata alul kevés oldalágú. Fehér, jelentéktelen virágai májustól júniusig állandóan virágoznak a folyamatosan növekvő hajtáscsúcson. A becőkecsúcs szárnyas szegélyű.

Előfordulása

A mezei zsázsa feltehetőleg eurázsiai eredetű növény, amely a legelőkön, parlagon hagyott területeken, a táblák szélein és az utak mentén gyakrabban megtalálható, ám a szántóföldeken és a szőlő-, illetve gyümölcsültetvényekben csak szórványos előfordulású, veszélytelen gyomnövény. Melegkedvelő, főleg a száraz, de tápanyagban dús talajok növénye. A szántóföldjeink között leginkább a kalászos gabonatáblákon, esetleg kiritkuló lucernatáblákon tenyészik a mezei zsázsa.

Kártétel, védekezés:

Csak a rosszul művelt gabonatáblában, esetleg a tábla szélén fejlődik ki, kárt általában nem okoz, így védekezni sem szükséges ellene. Hormonhatású készítményekkel szemben érzékeny.