Libatop-félék

A libatopfélék családjába (Chenopodiaceae) nemcsak egyik fontos ipari növényünk, a cukorrépa, valamint kedvelt zöldségnövények, így a cékla, és a spenót tartozik, de Magyarország egyik leggyakoribb, igazi pionír növénye, a fehér libatop (Chenopodium album) is ide sorolható. Más libatop fajok is feltűnnek mezőgazdasági területeinken, ugyan némileg ritkábban, de fellelhető még a pokolvar libatop (Chenopodium hybridum) és a sokmagvú libatop (Chenopodium polyspermum) is.

Alaktanjuk

A három gyakori libatopfaj külalakja meglehetősen hasonló, mégis elegendő karakter kínálkozik az elkülönítésükre már fiatal korukban is. Egyöntetűen jellemző mindhárom fajra, hogy egyéves, kétszikű, magról kelő növények, magprodukciójuk igen nagy, növényenként több ezer.

A fehér libatop jó tápanyagellátottság mellett akár két méteresre is megnő. Sziklevelei húsosak, hosszúak, keskenyek, nyélen ülők, csúcsuk lekerekített. Lomblevelei formagazdagok, ovális-háromszög alakúak, ép szélűek, vagy enyhén fogasak. A levelek kopaszok, de a fonákjukon erősen viaszosak. Egylaki növény, levélhónalji gomolyos fürtvirágzata kicsiny, sűrű és piramis alakú. Egy növény sok ezer, apró magot teremhet, amelyek sokáig megőrzik életképességüket.

A pokolvar libatop sziklevelei húsosak, hosszan oválisak, nyelesek. Lomblevelei többsége hegyes, tojásdad kerületű, nagyméretű (akár 20 cm). A levelek durván karéjosak, fogas szélűek, és lisztes bevonat nem található felületükön. A virágzat terebélyes, a gomolyok fürtben ülnek. A növény kellemetlen szagú.

A sokmagvú (hegyeslevelű) libatop sziklevele levélnyélen ülő, tojás alakú, vége lekerekített, kissé húsos. Lomblevele tojásdad, kissé hegyesedő csúcsú, a széle ép, vagy az alsóké lehet kissé fogacskás. A legfelső levelek lándzsásak, piros szélűek. A levélen lisztes bevonat nincs. Kopasz növény, szára négyélű, gyakran vöröses. A virágzata laza álernyős, vagy felálló álfüzér. A növény nem szagos.

Előfordulásuk

A fehér libatop a bolygatott területeken rendre megjelenik, nagy tápanyagtartalmú talajokban gyorsan fejlődik. Mezőgazdasági területeinken tömegesen fordul elő, Magyarország egyik leggyakoribb egyéves gyomnövénye. Nemcsak a szántóföldeken, hanem az ültetvényekben is gyakori, mindenütt közönséges. Az országos szántóföldi gyomfelvételezések alapján a fehér libatop a kukoricatáblákon az 5 %-os borítást is meghaladja. A búza tarlókon is az egyik leggyakoribb, de még a búza nyáreleji gyomnövényzetében sem tekinthető ritkának. A pokolvar libatop ugyanígy a nitrogénben gazdag, szellős talajok melegkedvelő növénye. Elterjedése is éppoly széleskörű, mint többi libatop társáé. Gyakorisága a szántóföldeken egy nagyságrenddel kisebb ugyan, de jelentőségét növelheti mérgező mivolta. A sokmagvú libatop szintén az érett, intenzíven művelt talajok gyomja. Jóllehet ez is széleskörben elterjedt, de borítása, így jelentősége is jóval kisebb az előző fajokénál.

Kártétel, védekezés:

A libatop fajok elleni védekezés a fajok gyakorisága és terméscsökkentő hatása miatt kiemelkedő. Szerencsére minden kultúrában van megoldás a libatopok visszaszorítására, még a rokon cukorrépában is. A fehér libatop irtásának egyik kulcsa az időzítés, ugyanis a gyomnövény vagy preemergens kezeléssel irtható, vagy posztemergensen, de akkor csak 2-4 leveles állapotában, később nehezen.