Levéltetvek

A növénytermesztés során csaknem minden növénykultúrában számíthatunk a levéltetvek kártételére. Ezek a szúró-szívó szájszervű rovarok nem csak elsődlegesen okozhatnak kárt a szívogatásukkal, hanem másodlagos módon is, egyes kórokozók terjesztésével. Ez utóbbi szerepük olykor hangsúlyosabb, és az ellenük történő védekezést leginkább ez sürgeti.

A kártevők leírása: a valódi levéltetvek (Aphididae család) szabad szemmel könnyen észlelhetők, bár csak néhány mm-es méretű rovarok. Színük fajonként változó, a világos zöldtől a sárgán át a sötétbarnáig. Megkülönböztetünk szárnyas (a hímek mindig azok) és szárnyatlan alakokat. Az állat teste végén a fajmeghatározásban fontos farkocska és páros potrohcső található. Ez utóbbinak a levéltetű természetes ellenségeivel szembeni védekezésében van szerepe. A levéltetvek tojása apró (1 mm-nél kisebb), simafalú, a lerakás pillanatában világoszöld, esetleg sárga, később megfeketedő színű. A tojásból kikelő lárva a kifejlett alakhoz hasonlít.

Életmód, kártétel: a levéltetvek tojás alakban telelnek a fő gazdanövényükön. Itt kelnek ki kora tavasszal a szárnyatlan nőstények, az ősanyák. Ezek rendszerint szűznemzéssel sok utódot hoznak létre. Több nemzedék kifejlődése során nagy egyedszámú kolóniákat alkotnak. Nyár elején némely (migráló) faj elhagyja a fásszárú fő gazdanövényét és lágyszárú, nyári tápnövényre vándorol. Ősz felé a szárnyas alakok ismét a fő gazdanövényre vándorolnak, majd megtörténik a tojásrakás. Természetesen a sok ismert levéltetű faj némelyikének fejlődése az előbbitől részben eltérhet.

A levéltetveknek évente sok nemzedékük van, és leginkább a növények intenzív növekedési szakaszában tudnak gyorsan szaporodni. A fás szárú növények esetében tehát a május-június hónapokban, illetve később a vízhajtásokon szaporák. A levéltetveket a legfiatalabb, zsenge növényi részeken keressük, illetve a hangyák is segíthetnek a levéltetvek megtalálásában, hiszen szimbiózisban élnek velük.

A levéltetvek szívogatásukkal gyengítik a növényt, ezért azok fejlődésükben visszamaradnak. A hajtásvégi levelek deformálódhatnak, vagy színelváltozást is mutathatnak. A kárkép levéltetű fajonként eltérő. A levéltetvek mézharmatot ürítenek, amin megtelepedhet a korompenész.

Termésveszteség lehetséges léptéke: a mézharmat és a korompenész ronthatja a betakarított növényi rész piacosságát, ami önmagában is lehet jelentős kár. De leginkább a közvetett kártétel a jelentős, így a növény fejlődésének visszamaradása és a vírusterjesztés általi kártétel.

Védekezés lehetőségei, javasolt időzítése: a levéltetvek elleni védekezés sikeressége az időzítésen múlik. Miután sok faj kártétele következtében a fiatal leveleken deformitás áll be, így a rovarölő szerekkel az idő előrehaladtával egyre nehezebb jó hatást elérni. A kezelés tehát akkor történjen, amikor még nem következett be alakváltozás a levéltetvek szívogatása miatt. Ha ez megtörtént, akkor a kontakt rovarölők már nem adnak megfelelő védelmet.

A gyorsaság, a korai felismerés akkor is fontos, ha a levéltetű faj kártétele következtében nem deformálódik a növény. Ilyen esetben bár még nagyobb egyedszámot elérve is hozzáférhetők rovarölőkkel a levéltetvek, de a vírusterjesztés olyan potenciális veszélyforrás számos növényen (kalászosok, burgonya, stb.), amit mielőbb ki kell iktatni.

A levéltetvek ellen szerencsére számos hatóanyag rendelkezésre áll. A rovarölő szerek hatékonyságán túl a természetes ellenségek megóvását is érdemes figyelembe venni az állókultúrákban.