Lapulevelű keserűfű

A keserűfűfélék családjának (Polygonaceae) egyik gyakori faja a lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia), ami leginkább a kapáskultúrák gyomnövényei között számít gyakorinak. Tavasztól nyárig csírázó, formagazdag egynyári gyomnövény. Leginkább a jól szellőző, nedves, tápanyagokban gazdag vályog- és homoktalajokat kedveli.

Alaktana

A csíranövény jellegzetessége a sziklevél alatti szárrész vöröses elszíneződése. A sziklevelek hosszúkás elliptikusak, csúcsukon tompák, oldaluk rövid szőrökkel borított. A további levelek nyélbe keskenyedők, hullámosak, fonákjuk erősen szőrös. A levél főere gyakran pirosas. A váltakozó állású levelek jellemzője a tövük felé található fekete folt. A levélalapon lévő pálhakürtő éle aprón pillás, ami csak nagyítóval ismerhető fel. Szára bokros. Virágzata szárvégi, vagy levélhónalji hengeres álfüzér, fehér vagy rózsaszín, apró virágokkal. Júliustól szeptemberig virágzik. Sok, lencse alakú magot érlel, amik a talajban több mint 10 évig életképesek maradnak. A termés mérete, szőrzete és a szár tulajdonságai alapján alfajokra osztják.

Előfordulása

A lapulevelű keserűfű az egész országban elterjedt, minden kultúrában előforduló gyom. Az országos gyomfelvételezések eredményei alapján a kukoricatáblák nyáreleji és nyárutói gyomnövényzetének meghatározó faja, borítási aránya 1 % körüli. A kukoricán túl gyakran gyomosít tavaszi kalászosokban, répafélékben, tavaszi repcében, hüvelyesekben. Mindemellett még a zöldség- és gyümölcstermesztésben is számolhatunk a faj megjelenésével, és persze természetes élőhelyein, a jó vízellátású területek gyomtársulásaiban. Kedveli a laza szerkezetű, tápanyagokban gazdag talajokat. Már 10 °C alatt kezd csírázni. A fejlődésének hőoptimuma 30 felett van.

Kártétel, védekezés:

A lapulevelű keserűfű évtizedek óta a kukorica meghatározó gyomfaja, kissé növekvő jelentőséggel. A gyomtársulások többi tagja és a kultúrnövény általi konkurenciát jól tűri, ellenben a várható termésmennyiséget erősen csökkenti.

A lapulevelű keserűfű a rendelkezésre álló gyomirtó hatóanyagok közül csak néhányra igazán érzékeny, ugyanakkor több hatásmódú hatóanyagból is választhatunk. Mind a hormonhatású, mind a szulfonil-karbamid, mind pedig a pigment bioszintézis gátlók között találunk megfelelő hatásút.