Keserűfű-félék

Keserűfűfélék családjába (Polygonaceae) több gyakori, közepes jelentőségű gyom sorolható, így a lapulevelű keserűfű, a baracklevelű keserűfű, illetve a porcsin keserűfű és a szulákkeserűfű. Egyéves, magról szaporodó, tavasszal csírázó, az egész országban elterjedt, közönséges gyomok. A kalászosokban gyakori keserűfűfélék hűvös időben, akár 10 C° alatt is már csíráznak. A keserűfűfélék magja a talajban heverve évtizedekig megőrzi csírázóképességét.

Alaktanjuk

A porcsin keserűfű (Polygonum aviculare) sziklevelei karcsúak, egyenletesen keskenyek, a levelek vége tompa. A lomblevelek kicsik, ellipszis-lándzsás alakúak, a pálhalevelek összenövésével pálhakürtő képződik, ami később széthasad. Szára gazdagon elágazó, többnyire heverő, de gabonában felálló is lehet. A levélhónaljakban 2-3,  rózsaszínű, vagy fehér kicsi virág található. Júniustól novemberig virágzik.

A lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia) csíranövényének jellegzetessége a sziklevél alatti szárrész vöröses elszíneződése. A sziklevelek hosszúkás elliptikusak, csúcsukon tompák, oldaluk rövid szőrökkel borított. A további levelek nyélbe keskenyedők, hullámosak, fonákjuk erősen szőrös. A levél főere gyakran pirosas. A váltakozó állású levelek jellemzője a tövük felé található fekete folt. A levélalapon lévő pálhakürtő éle aprón pillás, ami csak nagyítóval ismerhető fel. Szára bokros. Virágzata szárvégi, vagy levélhónalji hengeres álfüzér, fehér vagy rózsaszín, apró virágokkal. Júliustól szeptemberig virágzik.

A baracklevelű keserűfű (Persicaria maculosa) sziklevele hosszúkás-ovális, lekerekített csúccsal, színe néha vörösbe vált. Lomblevele lándzsás, a levéllemez közepén a legszélesebbek, a felső oldalukon széles fekete folt található, szélük csillószőrös. A szárat átölelő hártyás pálhakürtő szárhoz simuló, hosszú serteszőrökkel tarkított, amik nagyító nélkül is láthatók (ezáltal könnyen elkülöníthető a lapulevelű keserűfűtől). Gyakran vöröses színezetű, elágazó és felálló szárán a levelek szórt állásúak. A sűrű álfüzér virágzatok a levélhónaljból kiinduló kocsányokon nőnek, a virágok aprók, egyenesen felállók, fehérek, rózsaszínűek vagy vörösek. Júliustól októberig virágzik. Fő csírázási időszak a tavasz.

A szulákkeserűfű (Fallopia convolvulus) kúszónövény. Levele hegyes háromszög alakú, a váll külső éle egyenes, vagy homorú. A levél fonákja és a szár gyakran vörösbe hajló. Szára vékony, csavarodó, felkúszó, talajon maradva elágazó. Júliustól szeptemberig virágzik. Jellegtelen, nagyon kicsiny, zöldesfehér virágjai kettesével, vagy laza álfüzért alkotva nőnek ki a levelek hónaljából. A virágzás előtt az apró szulákkal könnyen összetéveszthető.

Előfordulásuk

A porcsin keserűfű nagyon igénytelen, minden talajon tenyésző, a taposást jól tűrő gyom. A szulákkeserűfű ehhez hasonlóan csaknem mindenfajta talajon megél, bár igen kedveli a savanyú talajokat. Mélyre hatoló gyökérzete révén a szárazságra sem érzékeny. E két faj az országos gyomfelvételezések eredményei alapján a búza nyár eleji, illetve a tarlók gyomjai közt gyakorinak tekinthető, együttes borításuk meghaladja az 1 %-ot. Emellett kapáskultúrákban is megtalálhatók, akárcsak ültetvényekben és egyéb ruderális területeken.

A lapulevelű keserűfű és a baracklevelű keserűfű inkább a nitrogénben gazdag, termékeny, laza szerkezetű, jó vízellátású talajokat kedvelik. Ezek is minden kultúrában előforduló gyomok, mégis az országos gyomfelvételezések eredményei alapján kiemelhetjük a kukoricatáblákat, ahol a lapulevelű keserűfű mind a nyáreleji és nyárutói gyomösszetételben jelentős, borítási aránya 1 % körüli. Ennek csak mintegy negyede a baracklevelű keserűfű borítása kukoricában.

Kártétel, védekezés:

A keserűfűfélék minden mezőgazdasági kultúrában előfordulhatnak, és olykor jelentős fajok a gyomösszetételben. Különösen a szulákkeserűfű tud gyomnövényként jelentős károkat okozni, hiszen csavarodó szárával képes a kultúrnövények elnyomására, illetve indái a betakarítást is megnehezítik. Hajtásai és termése továbbá a legelő juhok esetében gyomor- és bélgyulladást okoznak.

A keserűfűfélék elleni védekezést megkönnyíti, hogy többféle hatásmódú gyomirtó hatóanyagra is érzékenyek. A rezisztencia elkerülése érdekében a hatóanyagokat váltogatva kell alkalmazni.