Kék búzavirág

A kék búzavirág (Centaurea cyanus) klasszikus búzagyomnak tekinthető. A fészekvirágzatúak családjába (Asteraceae) tartozó egyéves gyom az utóbbi évtizedekben ismét terjedőben van Magyarországon.

Alaktana

A kék búzavirág sziklevele érdes, kissé húsos, széles ovális alakú, a nyele felé keskenyedő. Lomblevelei szálas-lándzsásak, az alsók 3 szeletre szeldeltek, pókhálós-molyhosak. A fiatal növény tőrózsát képez. A szár szögletes, gazdagon elágazó, fehéren molyhosodó. A virágzata végálló, a szélén álló csöves virágok kék színűek, a fészekpikkelyek ibolyaszínűek. A fészekpikkely függeléke fekete, szélén barna, vagy ezüstös rojtú. A bóbita akkora, mint a kaszat.

 Előfordulása

A kék búzavirág elsősorban ősszel csírázik, de tavasszal is találhatunk kelő egyedeket. A laza, tápanyagban gazdag homok - és vályogtalajokat kedveli. Életformája (T2) szerint tehát főleg őszi gabonafélékben fordul elő, ám ritkábban burgonyában vagy répában, és persze más gyomtársulásokban, utak mentén is fellelhető.

Az országos gyomfelvételezések adatai alapján megállapítható, hogy a kék búzavirág az 1980-as években érte el a legkisebb borítási értéket Magyarországon, viszont azóta ismét enyhén gyarapodik a gyom a szántóföldjeinken.

Kártétel, védekezés:

A kék búzavirág közepes mértékű konkurenciát jelent, azaz nem tartozik a legveszélyesebb gyomok közé, de mindenképpen csökkenteni tudja a termésmennyiséget. A betakarítást nem nehezíti. Ha a szalma a búzatábláról lekerül, azzal a kék búzavirág táblán maradó magkészlete is csökkenthető.

A kék búzavirág a jelenleg gyakori hatóanyagokra ugyan érzékeny, de igazán csak szikleveles és legfeljebb 4 leveles állapota között. Tehát a védekezés akkor a legeredményesebb, ha az ősszel kelt egyedek elleni védekezéssel nem várjuk meg a tavaszt.