Kaporlevelű ebszékfű

A fészekvirágzatúak családjába (Asteraceae) tartozó ebszékfű-félék jelentős mezőgazdasági gyomok. Leggyakoribb fajuk a kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum inodorum), ami leginkább a kalászos kultúrákban okoz gazdasági kárt.

Alaktana

A kaporlevelű ebszékfű szagtalan, amire a tudományos neve is utal (in-odorum). Sziklevelei oválisak, megnyúlt, fordított tojásdad alakúak, ülők, kissé húsosak. Lomblevelek átellenes állásúak, 2-3-szorosan szárnyaltak. A kései leveleken a levélkeszeletek fonalasak. Szára felálló, csak a közepétől kezdve elágazó. A többi ebszékfűnél magasabb termetű gyom, kopasz, élénk zöld színű. Fészekvirágzata végálló, a vacok félgömb alakú, és belsejét rendszerint bélszövet tölti ki. Egy növény több ezer magot érlel, ezek sekélyen csíráznak, ősszel és tavasszal.

Előfordulása

Az országos szántóföldi gyomfelvételezések adatai alapján megállapítható, hogy a kaporlevelű ebszékfű három évtizede a kalászosok leggyakoribb, legnagyobb (2% körüli) borítást adó gyomfaja. Egyaránt problémát jelenthet az őszi és a tavaszi vetésű kultúrákban. A szántók mellett, parlagokon, szikeseken, iszapos talajú gyomtársulásokban is gyakori, de az ültetvények soraljában is megtalálható. Termőhelyére jellemző, hogy a talaj jól átszellőző, tápanyaggal bőven ellátott, semleges vályogtalaj, esetleg nedves agyagtalaj. Csapadékos, enyhe őszön intenzíven csírázik, sőt még akár a téli  hónapokban is. Ezek a növények tavaszra jól megerősödnek, így az ellenük irányuló védekezés megnehezedik.

Kártétel, védekezés:

A kaporlevelű ebszékfű a kalászos gabona termésmennyiségét nagymértékben csökkentheti, emellett a betakarítást is közepes mértékben zavarhatja. Magja szennyezheti a gabonamintákat. Elhúzódó csírázása miatt többszöri kezelésre lehet szükség, megfontolandó az őszi kezelés is. A hagyományos, hormonhatású készítményeket jól toleráló, szálas, viaszos levélzetével a penetrációs akadályt képző, alkati toleranciát mutató gyomfajok jellegzetes képviselője.