Hamvas szeder

A hamvas szeder (Rubus caesius) évelő növény, szántóföldön gyakori, nehezen irtható, meglehetősen ellenálló gyom. Szárítva jó vadtakarmány, termését a madárvilág előszeretettel fogyasztja és terjeszti. Leveleit gyógyhatása miatt értékesítik, másként teapótlónak is használják.

Alaktana

A hamvas szeder csíranövénye apró mirigyszőrös. Nyeles sziklevele kerekded ovális. A sziklevél alatti rész gyakran vöröses. Szórt állású lomblevelei hármasak, mindkét oldalukon zöldek, a középső levélke nyeles, széle egyenlőtlenül fűrészes. A levelek áttelelhetnek. Tüskés szára a földön kúszva több méterre is megnő, közben legyökerezik. Virágai fehérek, álernyőben állnak, a csészelevelek fedő- és mirigyszőrösek. Csonthéjas terméscsoportja sok apró, húsos termésből (csontár) áll. A szedertermés fekete, kékesen hamvas. A magvakkal való szaporodás jelentősége fontos.

Előfordulása

A hamvas szeder az egész országban elterjedt úgy a szántóföldeken, mint a szőlő- és gyümölcsültetvényekben. Főleg a jó minőségű lösztalajok és kötöttebb öntéstalajok növénye, és elsősorban a kapás kultúrákban szaporodhat fel jelentős mértékben. Az országos gyomfelvételezések eredménye alapján a fontossága kissé csökkent az elmúlt évtizedek során. A magvak, és ekképpen a gyom terjesztésében meghatározó szerepet töltenek be a szeder ízletes termését szívesen fogyasztó madarak és egyéb állatok.

A hamvas szeder vastag tőkéje igen mélyre hatol a talajba, és feldarabolt részei meggyökeresednek, majd új növénnyé egészülnek ki. Jelentősen szaporodik indáinak legyökerezésével is. A hamvas szeder H₃-as életformájú, vagyis szaporodásra képes gyökerű, ám szántóföldeken inkább G₃-as életformájúnak kell tekinteni, tehát gyökértarackosnak.

Kártétel, védekezés:

A hamvas szeder az őszig szántatlanul maradt tarlókon jól szaporodik, nagy tömegben magot érlel.      Az időben elvégzett tarlóhántás tehát jó védekezési mód ellene. Táblaszéleken, árokpartokon, ültetvényekben mechanikai gyomirtással szintén hatásosan pusztíthatjuk a szedret, de ezt akkor kell elvégezni, amikor a gyökerek még nem hatoltak mélyre.

A gyöktörzsről hajtó hamvas szeder ellen a felszívódó készítmények adnak jó eredményt, mert ezek a hatóanyagok szederben jól mozognak, és elpusztítják a földalatti szaporítóképleteket is. A kontakt, perzselő hatású herbicidek hatása kérészéletű, hiszen a talaj feletti zöld részeket leperzselik, de a növény gyöktörzsről újrahajt.

Gabonatarlón a totális gyomirtók nagyobb dózisát érdemes alkalmazni, de az idősebb példányok a glifozátra már csak mérsékelten érzékenyek. Állományban a fluroxipir jól pusztítja a hamvas szedret, ezt a szeder 15-25 cm-es fejlettségénél javasolt kijuttatni.