Apró szulák

Az apró szulák (Convolvulus arvensis) a szulákfélék családjába (Convolvulaceae) tartozó, Európában és Ázsiában honos, de a világon általánosan elterjedt, gyors növekedésű kúszónövény. Bár virágjai szépek, a vetésekben mégsem gyönyörködünk benne, hiszen nemcsak hogy veszélyesen gyomosít, hanem számos, burgonyaféléket megbetegítő kórokozó (pl. burgonya X vírus, sztolbur fitoplazma) köztes gazdája is egyben.

Alaktana

Az Ujvárosi-féle életformarendszer szerint a szaporítógyökeresek (G3) közé tartozó apró szulák évelő növény. A szaporítógyökerek (gyökértarackok) többé-kevésbé vízszintesen futnak, rajtuk a járulékos rügyek szabálytalanul helyezkednek el. A szaporítógyökérből eredő gyökerek függőlegesen, 2-3 méter mélyen hatolnak a talajba.

Csavarodó, kúszó, balirányban felkúszó, akár 2 méter hosszú szárral rendelkezik. Többé-kevésbé kopasz növény. Levele nyeles, dárda alakú, vagy tojásdad és nyilas-füles vállú, 2–5 cm hosszú, 1–3 cm-es levélnyéllel. A levélhónaljból előtörő virágok tölcsér alakúak, a párta fehér, vagy enyhén rózsaszínű. Májustól októberig virágzik. Önmeddő virágait rovarok porozzák be. Augusztus és október között érik be magja, toktermésenként 1-4 darab. A mag 3-4 mm hosszú, bibircses felületű, fénytelen szürkésbarna-, vagy fekete színű, kemény héjú, gömb alakú. A talajban elfekvő magok évtizedekig életképesek.

Előfordulása

Az országos szántóföldi gyomfelvételezések alapján a kalászos és kapás növénykultúrákban egyaránt a legfontosabb gyomfajok közt szerepel az évelő apró szulák, jóllehet csökkenő jelentőséggel. Napjainkban az őszi kalászosok legfontosabb nyáreleji gyomfajai közt tartjuk számon az apró szulákot, de ugyanilyen jelentős az őszi búza tarlókon is. Tulajdonképpen a mezei acat mellett a legfontosabb évelő e kultúrákban. Az apró szulák a kukoricavetések nyáreleji és nyárutói gyomflórájának is gyakori szereplője, a mezei acat utáni legjelentősebb évelő. Mindemellett széleskörűen elterjedt más kultúrákban is, ideértve a kertészeti állókultúrákat is.

Elsősorban vegetatív úton szaporodik, magról ritkábban. A laza, meleg és mély termőrétegű vályogtalajt kedveli. Mészkedvelő növény, egész évben csírázhat. Kiterjedt gyökérzetének köszönhetően hosszabb száraz időszakokat is képes elviselni. Levelein gyakran szaporodik el lisztharmat, de a közönséges takácsatkának is egyik rendszeres tápnövénye.

Kártétel, védekezés:

Az apró szulák kúszó szárával nagy területeket képes megfertőzni, és szaporítógyökerei miatt igen nehezen irtható. Kiterjedt gyökérrendszere miatt a tápanyagokért és a vízért történő versengésben a kultúrnövények és más gyomfajok jelentős kompetíciós partnere. Allelopátiás hatása is ismert: csírázásgátlást, esetleg a kultúrnövény növekedés-gátlását okozhatja bizonyos anyagok révén.

A vetésekben a kelés előtti kezelésekkel nem, kizárólag állományban pusztítható hatékonyan. A védekezés optimális ideje 10-20 cm-es fejlettségnél van. Az igazán hatékony kémiai védekezés több hatóanyag kombinációjával valósulhat meg.