Varjúmák

A rendkívül fajgazdag, mályvafélék családjába (Malvaceae) tartozó varjúmák (Hibiscus trionum) kis termetű, borzas szőrű, fényes levelű gyom, amely Ázsiából terjedt el világszerte. Az Ujvárosi-féle életformarendszer szerint nyár elején csírázó, ősszel magot érlelő (T4) egynyári gyomnövény.

Alaktana

Sziklevelei nem egyformák, kerekded, vagy szív alakúak, hosszú levélnyéllel. Fényes felületű levelei tövig szeldeltek, a felsők háromszeletűek, az utóbbiak hasogatottak, fonákjuk nem molyhos. A szár tőben elágazó, elterülő, végén felálló. A csak reggel egy-egy órára kinyíló virágait kettős, felfújt csésze veszi körül. Halványsárga sziromlevele a bimbóban sodrott, 2–3 cm hosszú, tövén sötét ibolyaszínű folt van. Sokmagvú termése felfúvódott tok, amely éréskor felnyílik.

Előfordulása

Az országos szántóföldi gyomfelvételezések alapján enyhén növekvő jelentőséggel, évtizedek óta a kapáskultúrák meghatározó gyomfaja, borítási hányada kukoricában 1 százalék körüli. Búza tarlókon is gyakori. Ezen túl zöldségfélékben, évelő pillangósokban ültetvényekben és parlag területeken is megjelenik. Mondhatjuk: hazánkban mindenütt közönséges. Cukorrépával, szójával és hagymával szemben igencsak versenyképes gyom.

A varjúmák a kötött agyag és vályog talajokat kedveli. Melegigényes, karógyökerével jó szárazságtűrő növény. A fő csírázási időszak a talajok erős felmelegedése után kezdődik, majd elhúzódva kellő csapadék esetén egész nyáron át folytatódik.

Kártétel, védekezés:

Jóllehet a varjúmák mint alacsony termetű növény a magas növésű kukoricának és a napraforgónak nem veszélyes versenytársa, a termésmennyiségi veszteség is kicsiny, csak néhány százalék. Nagy magprodukciója, illetve késői, és folyamatosan kelése adhatja a védekezés nehézségét. Fejlett egyedei a posztemergens herbicidekre kevésbé érzékenyek. Az érzékeny, 2-4 leveles állapotában azonban eredményesen irtható.