Vadrepce

A vadrepce (Sinapis arvensis) rövid karógyökérrel rendelkező, egynyári, maggal szaporodó, terebélyes gyomnövény, amely a keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae) tartozik. Tavasszal csírázó, nyár elején magot érlelő (T3) gyom, így mindkét kedvezőtlen időszakot mag alakjában vészeli át.

Alaktana

Nyeles sziklevele fordított szív alakú, széles, pozsgás, vége mélyen bemetszett. A sziklevél alatti szárrész szintén húsos. Alsóbb lomblevelei nyelesek és szeldeltek, az utolsó karéj nagyméretű, míg felső levelei többnyire ülők és csipkézettek, ezek többnyire nem tagoltak, rendszertelenül fogazottak. Szára felül elágazó, lent többnyire serteszőrös, élesen bordázott. A nagyszámú, bugaszerű fürtökben álló virágai kénsárgák, kiálló csészelevelei kezdetben vízszintesek, később felállók. Becőtermésével sok gömb alakú magot hoz, amelyek olajtartalmuk okán évtizedekig csíraképesek maradnak a talajban. A sekélyen csírázó magok kelésének fő időszaka a tavasz, ilyenkor növekedik a leggyorsabban. Emellett nyár végétől ugyancsak csírázik.

Előfordulása

A jobb minőségű, jó tápanyag-ellátottságú meszes talajokat kedveli. Elsősorban tavaszi gabonák gyomnövénye, de repcében, répafélékben és hüvelyesekben is találkozhatunk vele. Szintén előfordul ültetvényekben, utak mentén, üde gyomtársulásokban. Tömeges őszi kelése esetén képes a repcét elnyomni. Enyhe teleken áttelel, csak -10 °C alatt fagy el.

Kártétel, védekezés:

A közeli rokon növényének, a repcének számos kórokozója és kártevője a vadrepcén is tenyészik, emiatt a gyom fontos fertőzési forrás. Ezeken túl természetesen erős tápanyag konkurens is. A termés mennyiségét csökkenti, a betakarítást akadályozza, főleg a vetőmagtermesztésben.

Az ültetvényekben intenzíven vonzza a beporzó rovarokat, és a soraljában megtelepedve a lombkoronába nőhet. Szerencsére még a keresztesvirágúak családjába tartozó termesztett növénykultúrákban is van megfelelő védelmet jelentő kémiai védekezési lehetőség, akárcsak más szántóföldi kultúrákban és az ültetvényekben.