Szőlő - napégés

A Napból érkező fény elsősorban élteti, táplálja a növényeket, de bizonyos körülmények mellett károsíthat is. A növényvilágban igen nagy küzdelem folyik a fényért, hiszen ennek hasznosítása nem nélkülözhető a növekedéshez, de egyáltalán az élethez sem. A természetes vegetációkban a lombozat minden lehetséges, hasznosítható fényt próbál megragadni, elsősorban a tér minél jobb kitöltésével, és a kedvező beesési szög kialakításával. Másfelől a növényfajok rendeződnek a fény erősségének megfelelően, fénykedvelő, és árnyéktűrő minőségükben.
A szabadföldi növénytermesztés során a növényfajokat kiemeljük természetes környezetükből, és a továbbiakban a fényhez való viszonyukat a legkevésbé sem vesszük figyelembe, hiszen ennek a környezeti tényezőnek a szabadföldi befolyásolására nemigen vagyunk képesek. Egyes növénykultúrák esetében némi árnyékolás megoldható a jégvédő hálóval, esetleg annak színének megválasztásával. Ellenkezőleg pedig a lombkorona alakításával juttathatunk több fényt a korona belsejébe (pl.: váza korona kajszin), vagy a terméshez (pl.: fürtzóna levelezése szőlőn).

A napégés fizikai háttere

A Nap sugárzása (globálsugárzás) Magyarországon, a föld felszínén egy nyári, felhőmentes napnak déli óráiban meghaladhatja az 1000 W/m² értéket is. Ilyen időjárási körülmények között a napi maximális globálsugárzás nyáron mintegy 30 MJ/m², ami kb. 2 kg tűzifa (Ø10cm, 30cm hosszú akáckugli) elégetéséből nyert hőenergiával egyenértékű.
Magyarországon a Tiszántúl déli területein kapjuk a legtöbb besugárzást (4900 MJ/m²/év), míg az Északi-középhegységben a legkevesebbet (4300 MJ/m²/év). Általában a besugárzás mindenütt júliusban a legnagyobb, hiszen ez az egyik legkisebb felhőborítottságú hónap (<50%).

A napégés biológiai hatásai

A sugárzás összetevői az infravörös, a látható, és az UV fény. Az UV-C tartományt szerencsére az ózonréteg és más gázok kiszűrik, mielőtt a felszínt elérné. Ha az ózonréteg gyengül, akkor az UV-B tartomány egy része beérkezik. Ez általában káros a növényekre (membránok, kloroplasztisz, enzimek, fehérjék, DNS sérülnek), bár a kórokozó baktériumok és gombák számát is csökkenti, sőt az emberi egészségre hasznos fenolok felhalmozódását is előidézi. Az UV sugárzás emellett növelheti a növény aszálytűrését, illetve az aszálytűrő növények jobban tolerálják ezt a sugárzást. Az UV-B sugárzással szembeni érzékenység persze növényfajonként, és akár fajtánként is nagymértékben különbözhet.

A napégés tünetei

A napégés során a növény szövetei visszafordíthatatlanul sérülnek, akár a levélen, akár más zöld növényi részen, gyakran éppen a termésen. A szövetelhalás, barnulás mindig a növény sugárforrás felőli oldalán (déli), a besugárzás felőli termésrészen következik be. A leveleken is jól megfigyelhető, hogy a besugárzásra merőleges felületek sérülnek, hiszen ott a legnagyobb az energiaelnyelés. A növények általános kondíciója, az edénynyalábok állapota, és a vízháztartás alapvetően meghatározzák a napégés kialakulását, vagy annak erősségét. Ha a növény képes párologtatni, azzal tudja felületi hőmérsékletét leginkább csökkenteni és a napégést elkerülni.

A napégés megelőzése

A napégés elkerülése céljából tehát elsősorban a növény fényigényét kell figyelembe venni, és annak megfelelően kiválasztani a termőhelyet, esetleg sorirányt! Intenzív almaültetvények fölött kihúzott fekete jégvédő háló nagymértékben csökkenti a napégés kockázatát. Ez a technológia a jövőben talán más kultúrában is alkalmazható lesz, amennyiben a gazdaságossági viszonyok kedvezően változnak. A takarás ugyanakkor folyamatosan csökkenti a beérkező sugárzást, ami hátrányos lehet a fényszegény időszakokban.
Lehetőségünk nyílik a növények felületét permetezés útján, speciális védőbevonattal ellátni, amely a közvetlen besugárzást, és így a felmelegedést mérsékli. Erre a célra a talkum, a kaolin és a kalcium-karbonát hatóanyagú készítmények alkalmazhatóak. Ezek esőállósága fontos értékmérő, ugyanakkor a termésen képződő bevonat a piacosságot ronthatja egyes terményeken.