Repcsényretek

A repcsényretek (Raphanus raphanistrum) a vadrepcéhez hasonló alakú, talajtípust jelző keresztesvirágú (Brassicaceae) gyomnövény. A termesztett repcében a kémiai gyomszabályozásnak meghatározó gyomnövénye, a savanyú talajú területeken.

 Alaktan

A repcsényretek sziklevele az őszi káposztarepcéére hasonlít, tehát hosszú nyelű, széles lapát alakú, csúcsa mélyen bevágott. Az első levél fordított tojásdad, szélein nagy, egyenlőtlen fogakkal. A későbbi levelek lantosak, egyre tagoltabbak, szárnyasan osztottak, szeldeltek, az oldalsó levélkék változó nagyságúak. A karéjok a levélcsúcs felé nagyobbodnak. A felső levelek nem karéjosak. A szár szőrös, viaszos, emellett elágazó és felálló, így a közepes termetű növény habitusa bokros. A virágok a szárvégen fürtben állnak. A szirmok sárgák, később fehéresek, erezetük ibolyaszínű, vagy kénsárga (v. luteus). Csészelevelei felállók (a hasonló kinézetű vadrepce csészelevele lehajló). Hosszú becő termése fel nem nyíló, és magonként cikkekre tagolt. Mag sötétben és sekélyen csírázik, életképessége a talajban több mint egy évtized.

Előfordulás

A repcsényretek az országban mindenütt elterjedt, de alapvetően savanyú talajokat jelző növény. Főleg tehát a mésztelen, laza, homok- és homokos vályogtalajokon tenyészik. A tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek (T₃) életformáját éli, azaz a telet és a nyári szárazságot egyaránt mag alakjában vészeli át. Sok kultúrában gyomosít, elsősorban a tavaszi gabonák gyomnövénye, de kukoricában és napraforgóban is tömeges lehet a megjelenése, emellett persze az utak szélén, ruderáliákban is gyakori.

 Kártétel, védekezés:

A repcsényretek egyszerű hormonhatású készítményekkel (2,4-D; MCPA) szemben megfelelően érzékeny, akárcsak általában a szulfonil karbamidok (rimszulfuron, nikoszulfuron, tribenuron-metil), és a tembotrion, vagy a fluorkloridon jó hatással irtják. Érdemes ugyanakkor figyelembe venni, hogy repce állományból nehezebb irtani, hiszen a gyakran felhasznált dimetaklór és metazaklór csak közepes hatású, valamint a klopiralid, továbbá a más kultúrákban alkalmazott pendimetalin, fluroxipir és fluroxipir-meptil hatóanyagokkal szemben ellenálló a repcsényretek.