Repce - szklerotínia

A repce fehérpenészes rothadása a repce egyik legfőbb betegsége. Kórokozója széleskörűen elterjedt, talajból fertőző gomba, rendkívül tág tápnövénykörrel.

A betegség neve: a repce fehérpenészes rothadása

A kórokozó tudományos neve: Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary

Betegség leírása, tünetek: a fertőzött növények szárán világosbarna színű, kerek, vagy megnyúlt alakú nekrotikus foltok jelennek meg. A szár belsejében található vattaszerű gombafonalak között fekete, néhány mm nagyságú szkleróciumok (sötét színű tömör hífatömeg) képződnek, ami alapján kétséget kizáróan azonosítható a betegség. A szár megbetegedése zavarja a magfejlődést, csökkenti a termésmennyiséget, a fertőzött növények becői is kifehérednek.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

A kórokozó kitartó képlete tehát a talajba került szklerócium, ami kétféle módon tud tovább fejlődni kedvező környezeti adottságok mellett (10°C felett). Egyrészt micélium képződése során talajfelszín-közeli növényi részeket betegíthet meg, így a repceszár alapi részét. Másrészt a szklerócium széllel terjedő aszkospóra-szóródást is beindíthat, ezzel pedig a talajszinttől magasabban lévő növényi részek is fertőződhetnek, amiben az elöregedő (különösen a virágszirmok) szövetek fontos szerepet játszanak. Ez utóbbi, aszkospórás fertőzés a jelentősebb. Az elöregedő növényi részeken megtelepedett kórokozó szükséges mennyiségű tápanyag megszerzése után képes az egészséges szövet fertőzésére. Így a lehulló sziromlevelek által sokhelyütt bejuthat a növénybe.

Termésveszteség lehetséges léptéke: a termésmennyiség csökkentésén (10-80%) túl az olaj minőségi paramétereit is rontja.

Védekezés javasolt időzítése:

A talajból fertőző kórokozók ellen általában a helyes vetésforgó megtervezésével, azaz 3-4 éves időtávban a lehetséges gazdanövények kihagyásával eredményesen lehet védekezni. A szklerotínia ellen ez ugyan kívánatos, de nem elegendő, hiszen egyfelől jóval hosszabb ideig (legalább 7 évig) életképes a talajban, másfelől pedig majdhogynem megoldhatatlan, hiszen több száz gazdanövénye ismert (napraforgó, borsó, szója, stb.).

Mivel a kórfolyamat a talajból indul, így a preventív védekezést is legkorábban vetéskor kezdhetjük. A Coniothyrium minitans hiperparazita gomba, főként a rizoszférában (gyökér körüli élettér) kolonizálja az idős szöveteket, visszaszorítja a szkleróciumképződést, károsítja a meglévő szkleróciumokat, sőt a micélium növekedését is elfojtja. A C. minitans száraz formulációjának vetéskori talajba juttatásával hatékonyan visszaszorítható a szkleróciumok továbbfejlődése. A hiperparazita gomba spóraszuszpenziója (nedves formuláció permetezése állományban) szintén korlátozhatja a kórokozót.

A biológiai módszerekkel ugyan csökkenthetők a szkleróciumok száma a szántóföldön, de ez önmagában még nem feltétlenül szünteti meg a jelentős hozamveszteség kockázatát. A biológiai védekezési módszereket a virágzáskori egyéb kémiai hatóanyagú kezeléssel kiegészítve érhetünk el tökéletes védelmet! A kémiai védekezés időzítése kulcskérdés, a virágszirmok aszkospórás fertőződését kell megakadályozni vele.