Őszibarack – Keleti gyümölcsmoly

A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta), az őszibarack egyik legfontosabb kártevője. Őshazája Kína, hazánkban 1966-ban találták meg először, azóta az egész országban elterjedt. Habár kártétele régóta ismert volt a világ több pontján, tudományos leírására csak 1916-ban került sor. Rendszertani szempontból a valódi lepkék (Glossata) alrendéjbe tartozó sodrómolyfélék (Tortricidae) család tagja. Tápnövényei az őszi- és kajszibarack, ringló, naspolya, mandula. 
Alaktan
Imágója 6-7 mm hosszú, szárnyának fesztávolsága 9-14 mm. Elülső szárnya szürkésbarna, világosabb barna haránthullámokkal, az elülső szegély mentén szürkésfehér és fekete ékek váltakoznak. Hátulsó szárnyai világosabb barnák. Tojásai szürkésfehérek, laposak, egyesével találhatók a hajtáscsúcs tengelyén vagy a gyümölcs felületén. A fiatal hernyó fehér, feje és nyakpajzsa fekete, kifejletten 10-14 mm hosszú, ekkor már sárgásfehér színű, háta rózsaszínes árnyalatú, feje sárgásbarna, sötét foltokkal mintázott, nyakpajzsa sárga. A hernyók a károsított hajtás vagy gyümölcs belsejében találhatók. Bábja sűrű, fehér, orsó alakú gubóban helyezkedik el.
Kárképe
Tavaszi kártétele nagyon hasonló a barackmoly kártételéhez, de a barackmoly kártétele előbb jelentkezik és a 3-4 leveles hajtásokon látható. A keleti gyümölcsmoly károsítása következtében a legalább 8-10 cm hosszú hajtásvégek elhervadnak, majd elszáradnak, rajtuk mézgafolyás tapasztalható. A károsodott hajtásokban fellelhető a hernyó. Miután a hajtás elszáradt, rágások és ürüléknyomok árulkodnak a hernyó korábbi kártételéről. Később előnyben részesítik a gyümölcsben való táplálkozást, így a még éretlen zöld és a már érettebb gyümölcsbe is berágnak. A behatolás helye általában a kocsány körüli részen van. Ha a gyümölcs felületén rágnak mézgafolyás, ürülék, és szabálytalan lyukak tapasztalhatók. A károsított gyümölcsök lehullanak.
Életmódja
Hazánkban általában három teljes és egy részleges nemzedéke fejlődik ki. Sűrű szövedékű gubóban telel gyepszinten, védett helyeken, ágzugokban, laza talaj felsőbb rétegeiben. Az áttelelő nemzedék egyedei ezekből a bábokból május elején kezdenek kirepülni. Az imágók általában alkonyatkor aktívabbak. A tojásrakáshoz a nőstényeknek legalább 16 °C fokos hőmérséklet és 60%-nál magasabb relatív páratartalom szükséges. A petéket a csúcshajtások leveleire és a hajtástengelyre egyesével helyezik. Egy nőstény körülbelül 18-232 db tojást rak. A petékből a kis hernyók 4-9 nap múlva bújnak elő, majd berágják magukat a hajtás belsejébe. Itt lefelé kezdenek el rágni, majd ha vastagabb részhez jut, elhagyja azt és másik hajtásba kezd el rágni (3-7 hajtást pusztít el). Majd bebábozódik és 9-12 napig nyugalomban van. A kikelő második nemzedék imágói június közepétől jelennek meg. Utódaik már a gyümölcsökben tesznek kárt, itt táplálkoznak és fejlődnek, ez igaz a harmadik nemzedék hernyóira is. A harmadik nemzedék lepkéi július közepétől rajzanak. A kifejlett hernyók egy része bebábozódik és diapauzába vonul, másik részük kifejlődik és negyedik nemzedékként augusztus-szeptemberben rajzik. Megjelenésüknek kedvez a száraz meleg időjárás.
Védekezés
Feromoncsapdák fogásai alapján a rajzás előrejelzése. Természetes ellenségei; néhány fürkészdarázs faj és fülbemászók. Az éppen csak fonnyadó hajtásvégek eltávolítása és megsemmisítése, melyekben a hernyó még nagy eséllyel táplálkozik. Védeni kell természetes ellenségeiket, így a biológiai készítmények közül csak a Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki baktérium faj jelenthet megoldást.