Orvosi füstike

Az orvosi füstike (Fumaria officinalis) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjének, azon belül pedig a mákfélék (Papaveraceae) családjának tagja. Őshazája Európától Közép-Ázsiáig tehető, a Fumaria nemzetség leggyakoribb képviselője. Rokona, a közönséges füstike (Fumaria schleicheri), vagy másik nevén parlagi füstike, mely valamivel gyakoribb, főleg kapás kultúrákban fordul elő. Gyógyászatban széles körben használják a belőle kivont alkaloidokat, például pikkelysömör kezelésére, epebántalmak esetén. Gyógyteaként szárított, virágzó hajtásrésze használható fel, mely egyhíti a tápcsatorna és bélrendszer görcsös panaszait.
Alaktan
Mérete 10-30 cm közötti, vékony, szétterülő szárú növény. A szár kékesszürke, hamvas bevonatú, tejnedve nincs. Levelei kétszeresen szárnyaltak, szórt állásúak. Fürt virágzata a hajtások végén helyezkedik el, 20-40 rózsaszín, sarkantyús, a végükön sötétlilás sötétrózsaszín, zigomorf virágok találhatók. Pártája háromszorosa a csészének, halvány bíbor, a belső szirmai sötétek. Termése makk, gömb alakú, ráncos és száraz. Május- júniusban virágzik. A mag életképessége több, mint öt évig fennmarad.
Életmód, előfordulás
T3-as életforma rendszerbe tartozó, tavasszal csírázó, évente egyszer magot érlelő növény. Hazánkban szórványosan fordul elő. Magyarországon 5 füstike faj él, melyeket nem könnyű megkülönböztetni egymástól.

Kártétel, védekezés
Szőlőben, engedélyezett hatóanyagok a MCPA, flumioxazin, glifozát (totális gyomirtó), flazaszulfuron, fluazifop-P, piraflufen –etil és a pendimetalin A pendimetalint a magról kelő egyszikű és néhány kétszikű gyom ellen, fakadás előtt ajánlott kijuttatni, aprómorzsás, gyommentes, talajra.