Nagy széltippan  

A nagy széltippan (Apera spica-venti) a pázsitfüvek (Poaceae) családjába tartozó, az őszi búza kiemelkedő jelentőségű gyomnövénye. Jelenleg a harmadik legfontosabb kalászos gyomnövényünk, terjedése rohamos.

Alaktana

Sziklevele vékony, puha, csavarodó. Levelének felső oldala enyhén barázdált, a nyelvecskék hosszúak, fehér-zöldes színűek, általában mélyen és finoman bevágottak, fülecske nincs. Terpedt, laza bugájában egyvirágú füzérkék találhatók, melyek gyakran vöröslők. A pelyva érdes, szálkás. A nagy széltippan bokros csomókat képez, így általában több, egyenes, sima szára fejlődik ki. A gabonafélék életciklusához alkalmazkodott, kalászhányásig nehezen vehető észre az állományban, de érés idejére már túlnövi a kalászos állományt. Ilyenkor jellegzetes bugavirágzatáról messziről felismerhető.

Előfordulása

Kifejezetten az őszi kalászosok és az őszi káposztarepce gyomfaja. Az országos szántóföldi gyomfelvételezés adatai szerint a nagy széltippan évtizedek óta növekvő borítási értékű, mára ez már 2 % körüli. Mészkerülő növény, emellett a laza talajokat kedveli, így főként a savanyú homoktalajokon károsít, de a savanyú, kötött talajokon is tenyészik.

A sekély, esetleg forgatás nélküli talajművelés általánosságban kedvez az apró magvú gyomok elterjedésének, így a fűfélék közül a nagy széltippannak is. Ugyanígy a művelt területeken tapasztalható savanyodás ugyancsak a nagy széltippan előretörését könnyíti.

Kártétel, védekezés:

A termés mennyiségét és minőségét jelentős mértékben csökkenti, hiszen a kalászok kisebbek és kevesebb magot érlelnek. Tömeges megjelenésével a betakarítást akadályozza, mert erős szára felcsavarodhat a betakarító gépek forgórészeire. A gabonával egy időben csírázik, és sűrű állományt alkotva, erős versenytársként elvonja a víz- és tápanyagkészlet javát.

A védekezés egyik eleme lehet a meszezés, de legalább a talaj savanyodásának megakadályozása. Hasonló fontosságú, hogy a művelő eszközökkel, vagy éppen szennyezett vetőmagtétellel ne terjesszük a gyomot. A kémiai védekezés nagy odafigyelést igényel. A sikeres védekezéshez őszi kezelés javasolt. Ennek további előnyei, hogy ilyenkor gyakorta jobban járható a tábla, nincs munkacsúcs, s a korai gyomosodást szüntethetjük meg, amely a legtöbb kárt okozza, ráadásul a szomszédos érzékeny kultúrák sem okozhatnak gondot ősszel.