Meggy levéllyukacsosodás

A meggy levéllyukacsosodását hazánkban 1938-ban észlelték először. Ekkor a kórokozót koniotíriumos betegségnek nevezték tudományos neve a Coniothyrium prunicolum volt. Eleinte a betegség csak szórványosan károsított, manapság azonban csapadékosabb években gyakran jelentkezik főként cseresznyén, ritkábban meggyen. Gazdanövényei a cseresznye, meggy, szilva, mandula, őszibarack. A cseresznye és a meggy blumeriellás betegség (Blumeriella jaapii) levélfoltjai a meggy, a cseresznye és a sajmeggy esetében nem lyukadnak ki, a kajszi, őszibarack, és a mandula estében a foltok kiesnek.
A betegség neve: A cseresznye és a meggy fómás betegsége
A kórokozó tudományos neve:  Phoma pomorum (Thüm.)
Piknídiumos gomba.
Fertőzési forrás: Gyümölcsmúmiák, lehullott levelek, kiesett levélfoltok.
Betegség leírása, tünetek
A leveleken eleinte apró lilásbarna elmosódott szélű foltok jelennek meg, szegélyük sötétbarna, közepükön apró pontszerű piknídiumok láthatók. Az egészséges és beteg rész határán pararéteg alakul ki, levelek kilyukadnak, a gyümölcsön pedig a kaliforniai pajzstetű lázgyűrű tünetéhez hasonló foltok keletkeznek.
Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei
A kórokozó a fertőzési forrásokon piknídiummal telel át, majd tavasszal ezekből piknokonídiumok szabadulnak ki és esőcseppel, légmozgással kerülnek a levelekre és a gyümölcsre sziromhullás után, ekkor csíratömlőt növesztenek, majd a légzőnyílásokon át behatolnak a növénybe. Hőmérsékleti optimuma 24-30 °C.
Védekezés
Lehullott lombot a talajba kell forgatni. A védekezéseket sziromhullás után meg kell kezdeni majd tíz naponta megismételni július végéig. Engedélyezett hatóanyagok; réz-oxiklorid, réz-hidroxid, tribázikus réz-szulfát, ciprodinil, fludioxonil.