Liszteske

A liszteskék (molytetvek), rendszertani viszonyukat tekintve a Félfedeleszárnyúak rendjébe (Hemiptera) a Növénytetvek alrendjén belül (Sternorrhyncha) (más rendszerezés szerint a Növénytetvek rendjének alrendje Aleyrodina néven), a Liszteskék (Aleyrodoidea) öregcsaládjába és az Aleyrodidae család tagjai. A Kárpát-medencében nagyságrendileg 16 fajt jegyeztek le, ezek közül csak néhány faj képes tömeges felszaporodásra. Legismertebb és legelterjedtebb képviselőjük az üvegházi liszteske (Trialeurodes vaporariorum). Az üvegházi, fóliás dísz- és zöldségnövény kertészetek lefontosabb kártevője.
Alaktan
Igen kisméretű rovarok, mindösszesen 1-2 mm közötti nagyságúak, fehér, törékeny, molyokra emlékeztető megjelenésűek. Az imágóknak erős szipókájuk és két pár szárnyuk van, melyeket lisztes viaszbevonat fed (nevüket is erre utalóan kapták). A szárny egyszerű erezetű, mindössze egy-két hosszanti ér található rajta.  Ivari dimorfizmus nincs, a női és hím ivarú példányok között csak némi méretbéli különbség figyelhető meg. Szárfedőiket nyugodt állapotban, háztető-szerűen helyezik egymásra. Petéi aprók, kb. 0,24 mm-esek, kezdetben fehérek, majd bebarnulnak, hosszúkásak, nyélen ülnek. A nőstény 5-15 darabos csomókban helyezi őket a levéllemezre.
Életmód
Nemzedékszámuk fajonként és környezeti viszonyoktól függően eltérő. Nimfa bölcsőben vagy imágó alakban telelnek át védett helyeken, kéregrepedésekben. A páradús, árnyékos élőhelyek optimálisak számukra, de veteményesekben, gyümölcsösökben is megjelennek, ha kedvezőek számukra a feltételek. Nagyobb kártételre és felszaporodásra üvegházi körülmények között lehet számítani. Több fajuk vírusvektor, ezért érdemes fokozottan ügyelni megjelenésükre és az ellenük való védekezésre. Az üvegházi liszteske első stádiumú lárvája a tojást elhagyva a növény felületén vándorolva keres megtelepedésre alkalmas helyet a levél fonákján. Miután megtelepedett, vedlés után lábait elveszíti. A lárva négy fejődési stádium után éri el kifejlett állapotát. Az utolsó stádiumban ovális, sárgászöld színű nimfa bölcsőt készít (pipárium) melyben imágóvá fejlődik. Az üvegházi liszteske fejlődése elsősorban a hőmérséklettől függ. Üvegházakban szaporodása folyamatos, így évente 5-12 nemzedéke fejlődik ki. A nőstények több száz petét raknak, szaporodásuk parthenogenezis.
Kártétel
Megjelenésük és kártételük az uborkán és a paradicsomon a leggyakoribb, de alapvetően sok tápnövényű kártevők. Szívogatásuk következtében a növény levelei halványulnak, majd elhalnak, vérül pedig az egész növény elpusztul. Elsősorban a fiatal leveleket és hajtásokat kedvelik. Táplálkozásuk eredményeképp mézharmatot hagynak maguk után, melyen a korompenész is megtelepszik, így tovább gyengítve a növényt.
Előrejelzés, védekezés
Az imágók a sárga színhez vonzódnak, így sárga ragacslappal, színcsapdákkal nyomon követhető megjelenésük. Télen az üvegházakat, fóliákat célszerű jól átszellőztetni, lehűteni. A szaporítóanyagot érdemes leellenőrizni, hogy fertőzésmentes legyen. Biológiai védekezésben már régóta használnak Encarsia formosa fürkészdarazsakat, (a liszteske L₄-es strádiumú lárvájába vagy a pupáriumba (bábbölcső) helyezi petéit), de lehetőség van ragadozó atkákkal, katicabogarakkal, poloskákkal is gyéríteni a kártevő populációját. Rovarölő szeres védekezésben engedélyezett hatóanyagok a piriproxifen, spirotetramat, deltametrin, fupiradifuron.