Kalászos - lisztharmat

Betegség leírása, tünetek:

A lisztharmat a növény minden föld feletti, zöld részén megjelenik, de leggyakrabban a levelek színén fordul elő. A betegség az alsó levélemeletekről halad felfelé, erős fertőzésnél elérheti a zászlóslevelet és a kalászt is. A tünet kezdetben néhány mm-es, fehér, letörölhető micéliumszövedék a növény felületén. Később ez sűrű, nemezes állományú, szürke, majd barnás színű, akár centiméteres foltokká változik. Ebben képződnek a konídiumok, melyek a betegség járványos elterjedését okozzák. Később ugyanitt fejlődnek a már szabad szemmel is látható gömbölyded ivaros termőtestek, a kazmotéciumok, amelyek sárga, majd megérve sötétbarna színűek. A micélium alatt sárgulnak, elhalnak a levél és a szár szövetei. A levelek részben, vagy teljesen elszáradhatnak, a kalászokban a szemek nem telnek ki, ráncosak maradnak.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

Betakarítástól az őszi vetések keléséig leginkább árvakeléseken marad fenn a gomba. A B. graminis csak élő, zöld növényi szövetet képes megtámadni. Az őszi fertőzések nyomán a leveleken képződő micélium és konídiumok enyhe teleken áttelelhetnek és tavasszal kedvező időjárás mellett azonnal tovább fertőzhetnek. A gomba elpusztult növényi maradványon is áttelelhet ivaros termőtest formájában. Tavasszal a belőlük kiszabaduló aszkospórák okozzák általában az első fertőzéseket.

Erős lisztharmatfertőzés meleg, de relatív száraz tavaszon, vagy őszön alakul ki. A párás levegő (85-100% RH), 18 és 22°C közötti hőmérséklet, váltakozó meleg és párás napok növelik a fertőzésveszélyt. A cseppfolyós víz a csírázást és a micélium fejlődését ugyanakkor gátolja. Különösen szélvédett, mélyfekvésű területek, a sűrű, vagy erősen gyomos, nagyobb nitrogén ellátottságú állományok ugyancsak kockázatosabbak. Opptimális feltételek mellett a lisztharmat robbanásszerűen képes fejlődni, noha konídiumai csak néhány napig, vagy akárcsak órákig életképesek.

Termésveszteség lehetséges léptéke:

A termésveszteség a betegség koraiságának és a járvány mértékének függvényében akár a 25 %-ot is elérheti, és leggyakrabban az ezermagtömeg csökkenésében nyilvánul meg.

Védekezés, javasolt időzítéssel:

a lisztharmat elleni legfontosabb agrotechnikai megelőző intézkedés az árvakelés felszámolása. A fajtaválasztás hasonlóan nagy jelentőségű; a kalászosok fajtaszortimentjében nagy eltéréseket találunk a lisztharmattal szembeni rezisztenciában. Tavaszi árpát ne vessünk őszibúza fő szélirányába. Ne hozzunk létre túl sűrű növényállományt, a javasolt csíraszámmal vessünk. Ügyeljünk a kiegyensúlyozott, termésmennyiséghez igazított nitrogén-utánpótlásra.

Gombaölő szert az első tünetek megjelenésekor alkalmazzunk, főleg ha a gomba fejlődéséhez kedvezőek az időjárási és egyéb feltételek. A hagyományosan lisztharmatos területeken megelőző védekezést folytassunk. Ha a kora tavaszi fertőzés mértéke ezt indokolja, az első permetezést a gyomirtással egy menetben, a másodikat a kalászhányás kezdetétől kell elvégezni. A lisztharmatölő hatóanyagokat hatásmódjuk alapján váltogatva használjuk a rezisztencia elkerülése miatt, vagy több hatóanyagot tartalmazó készítménnyel védekezzünk.