Kalászos - fuzárium

A Fusarium gombák által okozott kalászfuzáriózis a búza világszerte egyik legfontosabb betegsége, amely különösen élelmiszerbiztonsági és takarmányozási, másrészt gazdasági kockázatot jelent. Ezek a gomba fajok nem csak súlyos kalászbetegséget idézhetnek elő, hanem csírapusztulást, szár-, és gyökérrothadást is okozhatnak. A búzán kívül egyéb termesztett gabonaféléket (kukoricát is) és több fűfélét is fertőzhet.

A betegség neve: búzafuzáriózis

A kórokozó tudományos neve: Magyarországon a Fusarium graminearum főképpen a kalászokon, míg a szártő-, és gyökérzónában leginkább a F. culmorum fajok a dominánsak. Ezen kívül számos más, kis jelentőségű faj is ismert.

Betegség leírása, tünetek: e kórokozók a búzát minden fejlődési stádiumban károsíthatják, jóllehet a búza jól bokrosodó képessége miatt a csírakori betegségnek kis jelentősége van. A vetés utáni fertőzés kiindulhat a vetőmagból és a talajból is. A fertőzött növény – ha nem pusztult el csírakorban –, szárának belsejét jellegzetes fehéres micéliumszövedék tölti ki. Később, az érésben lévő kalászokon jellemző tünetek mutatkoznak. Akár a teljes kalász, vagy csak néhány kalászka fehéren jelenik meg, és a kényszerérés tüneteit mutatja. Ha a kalásztengely fertőzött, a felette lévő rész elpusztul. A beteg kalászkák felületén kis fekete pontok (peritéciumok), nedves időjárás esetén pedig rózsa-, vagy narancsszínű micélium- és spóratömeg látható.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei: a Fusarium gombák kitűnően hasznosítják szénforrásként a cellulózt, így a fertőzött növényi maradványokon, a talajban vagy annak felületén de még a vetőmagon is könnyen fennmaradnak. Éppen ezért a kórokozó terjedésében kiemelkedő jelentőségű az elővetemény hatása és a talajművelés formája. Különösen a kukorica tekinthető veszélyes előveteménynek. Nagy a fertőzés veszélye, ha sok szármaradvány (búza, kukorica) marad vissza, mert nem forgatják alá, vagy mert a talaj mikrobiális élete nem kielégítő.

A fertőzés kialakulásához inokulumként aszkospórák vagy konídiumok szolgálnak leggyakrabban. Ezek a fertőző képletek terjedhetnek széllel, vagy eredhetnek a földről a visszacsapódó vízcseppek útján. A kalászfuzáriózisra akkor számíthatunk, ha kalászhányástól a virágzás kezdetéig csapadékos, nedves, viszonylag hűvös az időjárás, és ha az időjárás később, az érés alatt is kedvező a gomba számára. A nitrogén-túlsúly ugyancsak hajlamosító tényező. Megfigyelték az alacsony szárú genotípusok erősebb fertőződését, hiszen ezek kalászaira az inokulum könnyebben felverődik a talajról.

A kalászok virágzáskor a legfogékonyabbak, majd csökkenő mértékben fogékonyak maradnak a tejes érésig. Ha az inokulum a pelyvalevelekre kerül, pár óra alatt csírázásnak indul, majd számos esetben a porzók mentén bejut a kalászka belsejébe. Egészen a magházig hatol és átszövi a liszttestet. A klorotikus tünetek a fertőződést követő néhány nap (4-5) múlva jelentkeznek. A gombafonalak aztán nőnek tovább főként a kalászka tengelyében és a kalászorsón keresztül. Az edénynyalábok eltömődése, így a szállító funkciók gátlása révén a kalász felsőbb részeiben a szemek zsugorodnak, kényszerérést mutatnak még közvetlen fertőzés nélkül is.

Termésveszteség lehetséges léptéke: A fertőzés következményeképpen 10-40%-os termésveszteség mellett jelentős minőségromlás is bekövetkezik. A Fusarium fajok mikotoxinokat választhatnak ki, amelyek emberre és állatra egyaránt igen mérgezőek.

Védekezés, és javasolt időzítése: csak az integrált védelem adhat megbízható védelmet. Ennek fontos eleme számos agrotechnikai rendszabály, így az egészséges vetőmag vetése, a vetésforgó betartása, bár ez a gyakorlatban nem megoldott. Az elhúzódó kelés, és a kései betakarítás szintén hátrányos. A tarlómaradványok betakarítás utáni gyors és maradéktalan leforgatása, éppúgy az árvakelés és a gyomként megjelenő gazdanövények felszámolása elemi fontosságú. A jó ellenálló képességgel rendelkező fajták termesztése és a vetőmagcsávázás is fontos eleme a védekezésnek.

A toxinmentes termés és a nagy hozam elérése érdekében a kémiai védelem elengedhetetlen, kifejezetten akkor, ha az időjárási viszonyok és a többi, fent részletezett hajlamosító tényező fennáll. A kémiai védekezés optimális időpontja a kalászhányás végén, a virágzás kezdetén van. A virágzáskori gombaölő szeres kezelés hatékonysága javítható, amennyiben a kijuttatás oldalirányból permetező fúvókákkal és közepes cseppmérettel történik.