Egynyári szélfű

Kutyatejfélék családjának (Euphorbiaceae) Mercurialis nemzetségébe négy hazai faj tartozik, melyek évelők, csak a gyomként ismert egynyári szélfű (Mercurialis annua) nem évelő. A hazai szegetális gyomflórában a faj csak lokális jelentőséggel bír, de növekvő elterjedése miatt potenciálisan egyre nagyobb veszélyt jelent.

 Alaktana

Az egynyári szélfű egyéves, 20-40 centiméter magasra növő, ágas szárú, kétlaki növény. A szárcsomók megvastagodottak. A növény egyik jellegzetessége a sziklevelek sárgásfehér színű erei, másik érdekessége, hogy szárítva megkékül. Levelei átellenes állásúak, alakja ép, tojásdad, csipkés, vagy fűrészes szélű. Virágai aprók, zöld színűek a levélhónaljban találhatóak csomókban. A virágtakaró 3 tagú lepel. A többi kutyatej fajjal ellentétben tejnedve nincs. Júniustól novemberig virágzik.

Előfordulása

Az egynyári szélfű csírázása tavasztól nyárig várható, de akár nyár végén, ősszel is található csírázó növény. Leginkább a jól átszellőző, humuszban és tápanyagban gazdag vályogtalajokat kedveli. A melegkedvelő és mészigényes gyom elsősorban a Dunántúlon tenyészik.

A kapás kultúrákban gyakran megtalálhatjuk, de még néha gabonában is. Kertészeti kultúrákban, szőlőültetvényekben ugyancsak felbukkan a faj.

 Kártétel, védekezés:

A csak generatív úton szaporodó egynyári szélfű több gyomirtó hatóanyagra is érzékeny, különösen 2-4 leveles stádiumban, ezek: 2,4-D, piridát, tifenszulfuron-metil, nikoszulfuron, tembotrion, imazamox, bifenox (pre). Mérsékelt érzékenységet mutat a következő hatóanyagokra: pendimetalin, fluroxipir, klopiralid, dikamba, rimszulfuron, fluorkloridon.