Árvacsalán-félék

A szántóföldjeinken gyomosító árvacsalán-félék egyéves, kistermetű növények az ajakosak családjából (Lamiaceae). Két fajuk elterjedt, a piros árvacsalán (Lamium purpureum) és a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule). Egyéves, vagy áttelelő egyéves gyomok.

Alaktanjuk

Az ajakosak családjára általában jellemző négy élű szár, keresztben átellenes levélállás, illóolajos fedő- és mirigyszőrök, levélhónalji álörvökben fejlődő virágok, 4 makkocska termés az árvacsalán-félékre is igaz. Mindkét növény csaknem egész évben virágzik.

A piros árvacsalán kellemetlen szagú növény. Sziklevele nyeles, kerek, ép szélű, a csúcsán kicsit öblös, levélalapján gyakran egymást átfedő cimpa található. Lomblevele ugyancsak kerekded, a virágzat körül gyakran vörösbe hajló. Az alsó levelek csipkés szélűek. Bokorszerűen elágazó szára csúcsán szintén megszíneződött, liláskék. A virágok egymás felett álló álörvökben virítanak, pártájuk piros.

A bársonyos árvacsalán sziklevele egészen hasonló az előzőhöz, kicsi, nyeles, kerekded, ép szélű, a csúcsán öblös. Lomblevele szintén kerekded, mélyen szeldelt. Az alsó levelek nyelesek, a murváskodók viszont száron ülők és a fél szárat körülölelik. A levelek széle tompán bevagdalt. A bokorszerűen elágazó szár alul csupasz, felül bolyhos. A virágok rózsaszínűek, a csészelevél gyapjas, bozontos.

Előfordulásuk

Az árvacsalán-félék gyomosító két faja laza, humuszban és tápanyagban gazdag talajú gyomtársulásokban közönséges. Előfordulnak szántóföldeken, az őszi gabona, repce, és a tavaszi kapás kultúrákban egyaránt. Emellett megtalálhatók a gyümölcs- és szőlőültetvényekben is. Mindkét növény sekélyen és már korán csírázik.
Az országos szántóföldi gyomfelvételezések szerint az árvacsalán fajok jelentősége némileg csökkent az elmúlt időszakban, mára nem különösebben gyakoriak, a borításuk a búza nyár eleji gyomösszetételében egy ezrelék alatti.

Kártétel, védekezés:

Kis termetükkel nem okoznak mérhető kárt, nem veszélyes gyomok, célzott védekezés nem szükséges. Tömeges előfordulásuk esetén ugyanakkor védekezni lehet ellenük, bár számos hatóanyaggal szemben csak mérsékelten érzékenyek. Jól tolerálják elsősorban fiziológiai és csak másodsorban alkati okokból a szintetikus auxinokat.