Angolperje

Az angolperje (Lolium perenne) a pázsitfüvek (Poaceae) családjába tartozó, gyors fejlődésű évelő egyszikű növény, ami a mezőgazdaságilag művelt területeken gyomosíthat, ugyanakkor haszonnövénynek is tekinthető. Eredeti elterjedési területe Európa, Ázsia és Északnyugat-Afrika. Taposást jól tűrő, tömött gyepet képes alkotni, emiatt az angolperje különféle kultúrváltozataival éppúgy találkozhatunk köztesnövény vetőmagkeverékben, vagy sorköztakaró növényként, akárcsak a parkok és kertek pázsitjaiban.

 Alaktana

Bojtos gyökérzete mélyen hatol a talajba, és sűrűn behálózza annak felső rétegét. Meddő hajtásokkal is rendelkező, lazán bokros növekedésű faj. A 30-70 centiméter hosszú szárak –akárcsak a levelek- kopaszok, kevés csomóval lazán szétterülők. A levéllemez tövén a fülecske két széle összeér, a nyelvecske 1-1,5 milliméter, kissé kúpos. A levél 2-4 mm széles, hegyes, fényes sötétzöld. A kalász kifejezetten lapított. A pelyva kissé hosszabb a toklásznál, és a füzérke felénél. A füzérkén csak 1 pelyva van. A füzérke élével simul a virágzat kanyargó tengelyéhez. A füzérkék a sima főtengelyen átellenesen állók. A toklász szálkátlan. A virágzási ideje májustól szeptember végéig tart.

Előfordulása

Az angolperje általánosan elterjedt, gyakori legelőkön, száraz gyepekben, réteken, utak mentén, taposott gyomtársulásokban. Üde vagy közepesen száraz, tápanyagokban gazdag, nem savanyú agyag-, ritkábban homoktalajokon nő.

Az országos szántóföldi gyomfelvételezések szerint ugyan gyakoribbá vált az angolperje, ám emellett is kisebb jelentőségű gyom. Az őszi búza nyáreleji gyomnövényzetének tagja.

Kártétel, védekezés:

Leginkább a gyümölcs- és szőlőültetvényekben találkozhatunk a gyomosításával, ahol a facsík talajának felső rétegét jelentősen kiszáríthatja.
Az angolperje elleni sikeres kémiai védelem esetén a tapadásfokozó adjuvánsok alkalmazása nélkülözhetetlen. Mind a szulfonil-karbamid csoportba tartozó gyomirtók, mind a speciális egyszikűirtók eredményesen használhatók.