A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos mezei szarkaláb (Consolida regalis) klasszikus búzagyomnak tekinthető, és a húsz leggyakoribb gyomfajunkhoz sorolható. Közeli rokona a keleti szarkaláb (Consolida orientalis), ami valamivel kisebb jelentőségű, de fontos gyom a gabonatáblákon.

 

Alaktan

A mezei szarkaláb sziklevele ovális alakú, hosszú nyelű, csúcsán kissé hegyes. A sziklevél lemezén három hosszanti ér található. Az első lomblevél hármasan osztott, az oldalsó szeletek kettéosztottak. A levelek, és leginkább a levélnyél alsó harmada apró, rövid szőrökkel borított. Ez hiányzik a keleti szarkalábnál, ott legföljebb mirigyszőrökkel találkozhatunk. További lomblevelei két-háromszorosan szeldeltek, a szeletek sokszor fonalszerű sallangok. Az alsó levelek szára hosszú, a felsők majdnem szárölelők. A szár felálló, terebélyesen elágazó, apró szőrökkel fedett, vagy csaknem teljesen kopasz. Laza virágzatában világos ibolyáskék, azúrkék, esetleg fehéres virágok vannak. Sarkantyúja mintegy 2 cm hosszú. Tüszőtermése kopasz.

 

Előfordulás

A mezei szarkaláb feltehetően Dél-Európából származik. Fényigényes és szárazságtűrő növény. Bármilyen talajon megterem, de leginkább a könnyen melegedő, laza, tehát homokos és meszes talajt részesíti előnyben. Magyarországon mindenütt közönséges, elsősorban kalászos vetésekben, útszéleken, parlagokon, vasúti töltéseken található meg. Ültetvényeken is előfordul.

Az Ujvárosi életforma-rendszer szerint a mezei szarkaláb az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó, nyár eleji egyévesek (T2) csoportjába tartozik. Tehát a gyom igen alacsony hőmérsékleten (4-8 °C) csírázik ősszel és koratavasszal, majd a búzaaratásig magot érlel, és a nyári forróságot mag formájában vészeli át. Néhány egyed ettől függetlenül a gabonatarlón is megtalálható.

Az országos szántóföldi gyomfelvételezések szerint a mezei szarkaláb az 1 %-ot meghaladó borításával az őszi búza nyáreleji gyomnövényzetének évtizedek óta meghatározó, pillanatnyilag 7. legfontosabb faja.

 

Kártétel, védekezés:

A növény minden része mérgező alkaloidokat tartalmaz, így már ezért sincsen helye a gabonatáblán. A szulfonil-karbamid gyomirtók egyoldalú használata miatt gyakorisága, kártétele növekedett az elmúlt időszakban. Leginkább a több hatóanyagot tartalmazó, kombinált gyomirtó készítmények eredményesek a szarkaláb fajok elleni kémiai védelemben. A Consolida fajok szintén szikleveles, vagy 2 (4) lombleveles korban a legérzékenyebbek a gyomirtó szerekre.