Veronika-félék

A tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó, csak 2 porzóval rendelkező veronika-félék (Veronica spp.) gyakori, széleskörben elterjedt, közönséges egynyári vagy többéves gyomnövények. A Veronica nemzetségbe csaknem 30 faj sorolható, melyek közül többen is megjelennek a szántóföldjeinken gyomként. Leggyakoribb gyomosító közülük a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia) és a perzsa veronika (Veronica persica). Némileg ritkább előfordulású a fényes veronika (Veronica polita) és a mezei veronika (Veronica arvensis). Ezeken túl is számon tartunk egyéb veronika-féléket, de azok oly ritka előfordulásúak, hogy jelentőségük növényvédelmi szempontból elhanyagolható.

 Alaktan

A borostyánlevelű veronika sziklevelének nyele hosszabb és szőrös, alakja ovális, csúcsa befelé nem öblösödő. Borostyánlevélre emlékeztető lomblevele szíves-kerekded, 3-7 tompa karéjjal. Az első lomblevelek csak mérsékelten karéjosak. Ezek is nyelesek, szőrösek. Átellenes levélállású. Heverő szára erősen elágazó, szintén szőrös. Virágai kicsik, kocsányosak, a levélhónaljakban egyenként ülők, halványlila színűek. Több alfaja ismert, ám ezek hazai elterjedéséről nincsen adat. Márciustól júniusig virágzik.

A perzsa veronika sziklevele rövid nyelű, ásó alakú, csúcsa lekerekített. A lomblevelek tojásdadok, csaknem egyenletesen karéjosak, szélük lekerekítetten csipkés. Szintén többszörösen elágazó, heverő szárú, pelyhes növény, a szárcsomóknál képes legyökeresedni. A virágok színe égszínkék, sárga torokkal, az alsó cimpa gyakran fehér.

Előfordulásuk

A veronika-félék különösen az őszi gabonában, repcében tekinthetők gyakorinak. Emellett a kapáskultúrákban, illetve kertészetekben, erdőkben, utak mentén ugyancsak elterjedt. A borostyánlevelű veronika hidegben és sekélyen csírázik, optimális csírázási hőmérséklete 2-5 °C. A magok késő ősszel, enyhe télen vagy kora tavasszal csíráznak, sőt olykor képesek még a talajba hullásuk előtt, a kifejlődésük helyén, azaz a növény magasabb szintjein elhelyezkedve csírázásnak indulni. A borostyánlevelű veronika kedveli a laza szerkezetű, tápanyagokban gazdag talajokat. A perzsa veronika a mésztartalmú vályogtalajok növénye.

Kártétel, védekezés:

A tápanyag konkurenciát jelentő veronika-félék őszi, szőnyegszerű kelését és borításának növekedését a repce-búza vetésváltás elősegíti. Ráadásul e fajok fiziológiai és alkati okokból jól tolerálják a szintetikus auxinokat. Hova tovább a Veronica fajok az ALS-gátló szulfonil-karbamidok többségével szemben is csökkent érzékenységet mutat, ezért -különösen a borostyánlevelű veronika- előfordulása a kalászosokban szembetűnően megnőtt. A két leggyakoribb, fentebb részletezett veronikafaj összesített borítása az ötödik szántóföldi gyomfelvételezés szerint már elérte a fél százalékot az őszi búza nyáreleji gyomviszonyaiban.

Amennyiben tehát a veronikák egyedsűrűsége a veszélyes mértéket eléri, úgy ezeken a területeken érdemes még ősszel elvégezni a gyomirtást. A gyomirtó hatóanyagok hatása nem egységes a veronika fajokon.