Útszéli zsázsa

A keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae) tartozó útszéli zsázsa (Lepidium draba) az egész országban közismert, gyakori évelő gyomnövény.

Alaktana

Sziklevele ép szélű, lekerekített csúcsú. Lomblevelei lándzsásak, nyilas vállúak, pelyhesek. Az alsó levelek nyélbe keskenyedők, a felsők szárölelők, öblösen fogazottak, szürkén szőrösek. A kis-közepes termetű növény szára felálló, kissé szögletes, ugyancsak szőrös. Virágzata sűrűn bogernyős, illatos szirmai fehérek. Fel nem nyíló becőke termése van, a mag a talaj felszínén csírázik.

Előfordulása

Különösen ruderális területeken, utak mentén, legelőkön és ültetvényekben fordul elő, de tavaszi és őszi gabonában is. Az útszéli zsázsa közömbös vagy inkább mészkedvelő, sótűrő növény, főleg a kötött talajokon terem, a szikesedő területeken tömeges.
Gyökerei rügyeket képeznek, így vegetatív úton, leszakadó gyökérdarabokkal könnyen terjed. Életformája szaporítógyökeres, gyökértarackos (G₃). Főleg tavasszal, de egész évben csírázhat, és kis levélrózsával át is tud telelni. A magról történő szaporodásnak is nagy jelentősége van az évelő életforma mellett.

Kártétel, védekezés:

A szántóföldi növénytermesztésben ritkán okoz gondot, leggyakrabban a táblák szélén jelenik meg. Gyomirtó szerekkel szemben megfelelően érzékeny. Kiterjedt gyökérrendszerével – kisebb termete ellenére is – nagy mértékű tápanyagot és vizet von el a kultúrnövényektől az ültetvényekben, ezért irtása indokolt.