Szója - szklerotínia

A szója kórtani megbetegedései csak alkalmi jelleggel, fogékony fajták esetén, szélsőséges időjárási körülmények között mutatkoznak meg.

A betegség neve: fehérpenészes szárkorhadás

A kórokozó tudományos neve: Sclerotinia sclerotiorum

Betegség leírása, tünetek: a kórokozó alacsony kelési hőmérsékleten (5°C) a csíranövények vizenyős pusztulását okozhatja, bár ez meglehetősen ritka tünet. Gyakoribb tünet a kifejlett növények száralapi fertőződése miatti sokkszerű hervadás, gyors tőszáradás, és végül a növények pusztulása. Súlyos fertőzésnél a hüvelyek is károsodnak. A fehéres, vattaszerű micélumszövedék, másrészt a beteg szárrészek felületén, és a szár belsejében, valamint a hüvelyeken is megfigyelhető, nagyméretű szkleróciumok egyértelmű, könnyen felismerhető jelei a betegségnek.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei: a talajban elfekvő szklerócium kedvező viszonyok között több, 2-3 cm hosszú nyélen elhelyezkedő, serlegszerű apotéciumot fejleszt. Ezekből szabadulnak ki az aszkospórák, amelyek szétszóródva fertőzik a növényeket. A talajból micéliummal is fertőzhet, amely rendkívül gyorsan növekszik, majd ismét szkleróciumot képez.

Járványtani szempontból tehát döntő a talajok szklerócium-fertőzöttségének mértéke, emellett a betegség kialakulását segíti továbbá a meleg, párás időjárás, a sűrű növényállomány, a túlzott nitrogén-utánpótlás, a savanyú talaj.

A talajban a szkleróciumok hosszú évekig életképesek maradnak. A szkleróciumok a magok közé is keveredhetnek, így terjesztve a betegséget.

Termésveszteség lehetséges léptéke: csapadékos évjáratokban, ha a talaj szkleróciumokkal fertőzött, akár 25-30%-os tőpusztulás is kialakulhat.

Védekezés javasolt időzítése: ahogy a legtöbb kórokozó ellen, úgy a szója fehérpenészes szárkorhadása elleni védelem is akkor lehet igazán sikeres, ha integrált módon, minden lehetőséget figyelembe véve tervezzük meg a védekezést. Ebből a szempontból fontos, hogy a szójavetés előveteményei ne legyenek a kórokozó gazdanövényei. Ezt persze leírni könnyebb, mint megvalósítani, hiszen a szklerotíniának több mint 400 ismert gazdanövénye van, többek között a napraforgó és a repce.

A preventív védekezést legkorábban vetéskor kezdhetjük. Erre alkalmas lehet a rizoszférában (gyökér körüli élettér) megtelepedő Coniothyrium minitans hiperparazita gomba, ami képes visszaszorítani a szkleróciumképződést, sőt a micélium növekedését is elfojtja. Száraz formulációját vetéskor lehet a talajba juttatni.

A biológiai védekezésre ugyanígy alkalmas a Trichoderma asperellum T34-es törzse, ami több hatásmóddal (kompetíció, hiperparazitizmus, a növények védekező képességének fokozása) rendelkezik. A granulátummá formulált hatóanyagot a szója fehérpenészes szárkorhadás betegség kártételének mérséklésére egyetlen alkalommal, a vetéskor, sorkezelés formájában szükséges kijuttatni.

A hagyományos kémiai megoldások igen szűk körűek szója kultúrában, mindazonáltal csak preventív módon lehet eredményesen felhasználni, és csak különösen hajlamosító körülmények mellett szükségesek.