Sövényszulák

A sövényszulák a szulákfélék (Convolvulaceae) családjába sorolt liántermészetű, évelő kúszónövény, ami az egész országban elterjedt. Szántóföldjeink veszélyes, nehezen irtható gyomnövényei közé tartozik, rohamosan terjed.

Alaktana

Sziklevele hosszú nyelű, erősen erezett, lekerekítetten négyszögletes, a felső részén kissé hullámos, csúcsán kicsípett. Lomblevele tojásdad, válla mélyen szíves és szögletes, nyílhegyhez hasonló. Szára az óramutató járásával ellentétesen csavarodva kúszik, gyakran „legyökeresedik”, és akár több méter magasra is felkapaszkodhat. Az egész növény kopasz. A szulákfélékre jellemzően forrt szirmú, fehér virágai hosszú kocsányon egyesével ülnek a levelek hónaljában, és folyamatosan nőnek, illetve nyílnak. Csészéjét két előlevél takarja. Toktermése 3 vagy 4 magvú, kerekded. A keményhéjú magvainak életképessége több évtized.

Előfordulása

A sövényszulák az országos szántóföldi gyomfelvételezések adatai szerint egyre gyakoribb gyomnövény a búza és a kukorica kultúrákban egyaránt. Állókultúrákban ugyancsak előfordul. Főleg a nedvesebb termőhelyeken fordul elő, ennek megfelelően a kötöttebb talajú területeken gyakoribb. Természetközeli élőhelyeken, folyóparti erdőkben, nádasokban, ártéri réteken szintén gyakori. Egész évben csírázhat, bár életformája az Ujvárosi rendszer szerint évelő, tarackos (G₁).

Kártétel, védekezés:

A sövényszulák irtását nehezíti, hogy egyidőben kell védekeznünk a magról kelő és a vegetatív szaporítóképletből kihajtó egyedek ellen, jóllehet a magok szerepe a faj elszaporodásában kisebb. Egész évben csírázhat, de csak a tarackok telelnek át, a földfeletti hajtások elhalnak. A faj elszaporodása különösen a sekélyművelésnél, vagy a forgatás nélküli talajművelési rendszerekben jelentős és veszélyes. A rizómák regenerálódása május végétől szeptemberig csak kismértékű, ezen kívül nagyon jó. A rizómák tehát a téli időszakban nincsenek mélynyugalmi állapotban, így az ősszel alkalmazott szisztemikus herbicidek megfelelően hatékonyak.

A sikeres védekezés egyik alappillére a helyes őszi mélyszántás. A sűrű állományú, jól árnyékoló kultúrák vetésforgóba illesztése szintén csökkenti a sövényszulák térnyerését. A kémiai védekezés már elegendő levélfelület esetén, de még virágzás előtti állapotban történjen. Egyes szulfonil-karbamidok és hormonhatású gyomirtók megfelelően pusztítják a sövényszulákot.