Parlagi ecsetpázsit

A pázsitfüvek (Poaceae) családjába tartozó parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides) jól bokrosodó, közepes termetű, áttelelő egyéves fűféle. Tömeges előfordulásakor jelentős károkat okozhat.

Alaktana

A parlagi ecsetpázsit legfiatalabb levele sok egyszikűhöz hasonlóan begöngyölt. A további levelek lemeze sűrűn bordázott, a fonák sima és kopasz. A nyelvecske hosszú és fogazott. A levélhüvely alul pirosló. Szára felálló vagy lekönyöklő. A pelyva kopasz, ormója kissé szárnyas, rövid pillás. Szélei nagyjából a közepükig összenőttek. A virágzat 1-1 ágán csak 1-2 füzérke áll. A buga virágzat gyakran vörösbe hajló színű.

Előfordulása

Az adventív és meghonosodott parlagi ecsetpázsit az üde gyomtársulások növénye. Kedveli a nehéz, meszet tartalmazó agyagos talajokat, akárcsak a nedves talajállapotot és a hűvösebb éghajlatot. Terjedőfélben lévő tipikus gabonagyom, ám más kultúrákban, így a repcében, pillangósokban is előfordulhat. Az országos szántóföldi gyomfelvételezés (2007-2008) adatai szerint az őszi búza nyáreleji gyomösszetételében a 94. fontosságú faja, a borítása csupán 0,017%. A fő csírázási időszaka ősztől tavaszig tart, így az Ujvárosi-féle életformarendszer szerint T_2-3 életformájú.

Kártétel, védekezés:

A parlagi ecsetpázsit erős fertőzésénél jelentős mértékben csökkenti a termés mennyiségét és minőségét, sőt a betakarítást is akadályozza.
A gyom által kedvelt területek tavasszal nehezebben, később válnak kezelhetővé, hiszen a növény éppen az agyagosabb, és nedvesebb területeket, foltokat részesíti előnyben. Emiatt a fertőzött területeken érdemesebb ősszel elvégezni a gyomirtást. Különösen azt figyelembe véve, hogy a túlfejlett, bokrosodáson már túljutott gyomok kevésbé érzékenyek a gyomirtó hatóanyagokra.