Napraforgó - szklerotínia

A napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadása az egyik legfontosabb betegség a napraforgó termőterületeken, nemcsak Európában, de Argentínában és az USA-ban is. A nekrotróf aszkomikóta gombafaj jelentős károsító a növénytermesztésben, a több mint 400 ismert gazdanövénye közül számos növény gazdaságilag fontos szerepet tölt be, elég csak az őszi káposztarepcére, a szójára, vagy a paradicsomra gondolnunk.

A betegség neve: a napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadása

A kórokozó tudományos neve: Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) de Bary

Betegség leírása, tünetek:

A napraforgótáblán foltokban vagy akár elszórtan a növények lankadnak, hervadnak. A napraforgó szárán, főleg az alsó részen vizenyős, puha foltok alakulnak ki. Idővel ezek a növények eltörhetnek. A gomba feljutva a tányérba, deformálja azt, a termés értéktelen, léha lesz. A tányérból a kaszat kihullik.

A szárban a szövetek között fehér gombafonalak, majd fekete, kemény rögöcskék találhatók. A tányérban a magvak között rácsos szerkezetű szkleróciumok is tömegesen találhatók. Ezek kemény, fekete, akár 1 cm nagyságú szaporítóképletek, lehetnek magszerűek, de alaktalanok is. Kettévágva, a belsejük fehéres színű.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

A gomba egyik szaporítóképlete a talajban több évig is életképesen elfekvő szklerócium. Ez kedvező viszonyok között több, 2–3 cm hosszú nyélen elhelyezkedő, 4–8 mm átmérőjű, serlegszerű, barna apotéciumot fejleszt. Ezekből szabadulnak ki az aszkospórák, amelyek szétszóródva fertőzik a növényeket.

A talajból gombafonallal, azaz micéliummal is fertőzhet, amely rendkívül gyorsan növekszik, majd ismét szkleróciumot képez.
Nedves fekvésű, esetleg kötöttebb talajú területeken, csapadékos, hűvös időjárás esetén fokozott mértékű lehet a károsítás

Termésveszteség lehetséges léptéke: járványos időszakban jelentős (50-70 %) termésveszteséget okoz.

Védekezés javasolt időzítése:

Fertőzött területen fogékony növényeket néhány évig ne termesszünk! A kórokozó veszélyességét növeli polifág volta, ez megnehezíti a vetésforgó beállítását.

A kórokozó képletei a növényi maradványokban, talajban telelnek, tehát a kórfolyamat is ott indul. A preventív védekezést így legkorábban vetéskor kezdhetjük.

Hagyományos kémiai megoldások (boscalid, pyraclostrobin, tebukonazol, etc.) köre fogyatkozóban van. A napraforgó növényállománya 6-8 leveles állapot után már nehezen átpermetezhető. Virágzáskor csak a tányér védelmét lehet a hagyományos módon megoldani.

Coniothyrium minitans hiperparazita gomba, főként a rizoszférában (gyökér körüli élettér) kolonizálja az idős szöveteket, visszaszorítja a szkleróciumképződést, károsítja a meglévő szkleróciumokat, sőt a micélium növekedését is elfojtja. Biológiai védekezési módszer!

C. minitans száraz formulációjának vetéskori talajba juttatásával teljesen visszaszorítható a szkleróciumok továbbfejlődése (aszkospóra szórás). A hiperparazita gomba spóraszuszpenziója (nedves formuláció permetezése állományban) szintén korlátozhatja a kórokozót.