Napraforgó - rozsda

A napraforgórozsda az egész világon elterjedt betegség, különösen a meleg éghajlatú országokban okoz érdemi termésveszteséget. Hazánkban a betegség - csak kisebb kárt előidézve - a tapasztalatok szerint a vegetációs időszak végére hatalmasodhat el, ám az éghajlatváltozás következtében kialakuló egyre melegebb nyarak miatt a betegség jelentőségének növekedése várható.

A betegség neve: Napraforgórozsda

A kórokozó tudományos neve: Puccinia helianthi

Betegség leírása, tünetek:

A napraforgó levelének fonáki részén rozsdabarna, később fekete apró foltok, ú.n. uredo- és teleutotelepek jelennek meg. A betegséget az alsóbb levélszinteken találjuk meg először, majd később a középső levélszinteken is megjelennek a pörsenésszerű telepek. A rozsdatelepek nemcsak a levéllemezen jelenhetnek meg, hanem a levélnyélen, a napraforgó tányér zöld, azaz klorofillt tartalmazó felületein, sőt még a száron is.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

A napraforgórozsda kórokozója egygazdás (autoecikus – minden spóraformája a napraforgón keletkezik) és teljes fejlődésmenetű (makrociklusos – létrejön mind az 5 spóraforma) gomba, ami nem csak a termesztett napraforgón fejlődik ki, hanem a Helianthus növénynemzetség más egynyári és évelő fajain is. Ez egyfelől veszélyt hordozó tulajdonság, hiszen a teljes fejlődésmenetből fakadó gyakori ivaros kereszteződés miatt időnként új rasszok jöhetnek létre. Másfelől viszont akár kedvezően is kiaknázható. Tudniillik –a gomba és a vadon élő egyéb gazdanövények állandó kapcsolata révén– a rozsdagomba új rasszai elleni rezisztencia is kifejlődhet, ami pedig értékes genetikai forrást kínál a nemesítés számára.

A gomba teleuto alakban telel a fertőzött növényi maradványokon, és innen indulnak ki a fertőzések is. Kedvező, azaz meleg és párás időjárás esetén nagy mennyiségben képződnek a szaporítóképletek, az ú.n. uredospórák. Magyarországon a kórokozó általában virágzástól kezdődően fertőz. A gyors terjedés és szaporodás következtében estenként helyi járványt eredményez a gomba. A napraforgórozsda kórokozójának sok rassza (biotípusa) ismert. Térségenként más és más rassz lehet a leggyakoribb. Olykor változik a rasszok adott térségre jellemző összetétele.

Termésveszteség lehetséges léptéke: főként a betegség kialakulásának ideje és a napraforgó ellenállóképessége befolyásolja a kár mértékét, ami így igen változatos lehet.

Védekezés javasolt időzítése:

Jóllehet a betegség elleni védelemben eredményesen felhasználhatók fungicidek, mégis a védekezés legsikeresebb útja a rezisztencia-nemesítésben rejlik. A különböző rezisztenciagének ugyanakkor nem nyújtanak teljeskörű védelmet minden rassz ellen, sőt időnként új rasszok is megjelennek. Mindezen túl folyamatosan felügyelni kell az adott régióban (Magyarországon) előforduló rasszokat.

A védekezés fontos eleme még a fertőzött növényi maradványok aláforgatása, a napraforgó-árvakelések irtása, és ha szükséges, fungicides állománykezelés is végezhető.