Napraforgó - fóma

A melegkedvelő kórokozók által okozott szárbetegségekkel, így a fómás szárfoltossággal is egyre gyakrabban találkozhatunk a napraforgó állományokban. Nem idéznek elő jelentős kárt, ha a vegetáció vége felé jelentkeznek, viszont ha megjelenésük korábban történik, akkor komoly termésveszteséget okozhatnak.

A betegség neve: a napraforgó fómás szárfoltossága (napraforgó fekete szárfoltossága)

A kórokozó tudományos neve: Phoma macdonaldii

Betegség leírása, tünetek:

A kórokozó valamennyi föld feletti növényi részt megtámadhatja. A legjellemzőbb tünetek a szár alsó felében, a levélnyél és a szár találkozásánál és a nóduszok környékén alakulnak ki, hasonlóan a diaportés szárfoltossághoz. A foltok legföljebb 5 cm átmérőjűek, csaknem mindig feketék, éles határúak, felületük gyakran ezüstös. A szár szövetei is károsodnak, a foltok alatt a bélszövet sötétbarnára, feketére színeződik, és elpusztul. Erősebb széllökések hatására a szár a károsodott területnél eltörik, így a magok elszóródásával jelentős árvakelést eredményezhet a következő kultúrában. A kórfolyamat a kényszerérést is elősegíti, ami korai növényszáradás, és léha kaszatok formájában nyilvánul meg.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

A kórokozó a fertőzött szármaradványokon telel át, tehát a forgatás nélküli művelés kedvez az elterjedésének. A primer fertőzéseket elsősorban a tömegesen képződő, piknídiumokból kiszabaduló konídiumok okozzák, levegőben terjedve, vagy a csapadék által felfröccsenve. A fertőzéshez cseppfolyós víz jelenléte szükséges. A gomba hőoptimuma 25 °C körül van.

A napraforgó termesztésének intenzivitásától függően, avagy a rendelkezésre álló nitrogén és víz növekvő mennyiségével arányosan a szárfoltosság mértéke is növekszik, ugyanis az ilyen állományokban a mikroklíma kedvezőbb a kórokozónak, és a növények szövetei is fogékonyabbak. A betegség kialakulásának esélye kisebb a kései vetések esetén. Az ilyen növények a fertőzésveszélyes időszakban még kevéssé fogékonyak, mert a levélnyelük kevesebb vizet tartalmaz.

Termésveszteség lehetséges léptéke: minden évben megjelenik, általában mérsékelt, 0,2-0,7 t/ha termésveszteséget okozva. Korai megjelenésekor jelentős, akár 60 %-os terméskiesés is kialakulhat.

Védekezés javasolt időzítése:

A fertőzött növényi maradványok tömegét csökkenteni kell, szárbontás, vagy aláforgatás formájában. A túlságosan korai vetések kitettebbek a betegségnek. A helyes kémiai védekezés preventív, és figyelembe veszi a növény érzékeny fenológiai állapotát. A melegkedvelő kórokozó elleni kétszeri kémiai védelem a jó vízellátottságú, és tápanyagban gazdag területeken, az intenzív termesztési körülmények között javasolható, először a 6-8 leveles, majd pedig csillagbimbós állapotban.

A kórokozó ellen több hatóanyag is megfelelő védelmet adhat, az EBI, és SDHI csoportban, vagy a strobilurinok között is találunk hatékonyat.