Mezei tarsóka

A mezei tarsóka (Thlaspi arvense) a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó, egyéves, közepes termetű, fokhagyma szagú gyomnövény, ami egész évben csírázhat, és képes áttelelni.

Alaktan

A mezei tarsóka sziklevelei kerek, vagy enyhén ovális alakúak, ép szélűek, lekerekített csúcsúak, vagy néha kissé kicsípettek, nyelük olyan hosszú, mint a levéllemez. A tőrózsában található levél nyeles-tojásdad, míg a száron lévő levél nyilas vállal ülő, keskeny, és karéjos, vagy durván fogazott. A növény kopasz, és enyhén fokhagymaszagú. Elágazó szára erősen szögletes, talajminőségtől függően akár a 80 cm-es magasságot is elérheti. Apró fehér virágai hosszú fürtben állnak. Kör alakú vagy tojásdad, lapos becőke termése körös-körül szélesen szárnyalt. A becőke rekeszei többmagvúak, a mag koncentrikusan redős, gödrös. A talajban fekvő magok a mélység függvényében 6-10 évig csírázóképesek.

Előfordulás

A mezei tarsóka Magyarországon mindenütt megtalálható, főleg a tápanyaggal jobban ellátott, kissé savanyú homok- és vályogtalajokon tenyészik. Szántóföldön őszi és tavaszi gabonában, kapás kultúrákban, de kertekben, ültetvényekben úgyszintén gyomosít. Életformája T_2–3, azaz a magok többsége ősszel és tavasszal is csírázik, jóllehet az év során folyamatosan láthatóak új csíranövények.

Kártétel, védekezés:

A mezei tarsóka ugyan gyakori gyomnövény, de csak ritkán fordul elő annyira tömegesen, hogy jelentős károkat okozzon. Korai csírázása miatt a kalászos állományokban adhat okot a védekezésre, illetve a rendszertani rokonsága miatt a herbicidre érzékeny retek- és káposztatáblákban, mert azoknál jobban tűri a kémiai védekezést.
Közeli rokon növénye a repce is, emiatt egyes repcét károsító állatok a mezei tarsókát is elfogadhatják tápnövénynek, így például a repcedarázs álhernyója is kifejlődik ezen a gyomon.
Kalászos táblákból az őszi gyomirtással lehet a legeredményesebben eltávolítani, de a tavasszal kelő egyedek is irtandók. Szerencsére az általánosan használt gyomirtó készítményekre érzékeny.