Laboda fajok

A laboda fajok (Atriplex spp.)a libatopfélék családjába (Chenopodiaceae) tartoznak, így rokon növényei a cukorrépa, a cékla, és a spenót is. Ugyan nem tartoznak a leggyakoribb gyomnövényeink közé, de a késői sorzáródású kultúrnövények jelentős versenytársai lehetnek. Két fajuk gyakoribb, a terebélyes laboda (Atriplex patula) és a tatár laboda (Atriplex tatarica). Tápanyagjelző növények, nyár vége felé jelentőségük nő.

Alaktanjuk

A terebélyes laboda meglehetősen formagazdag növény. Sziklevele szálas lándzsás, lekerekített végű. A sziklevél alatti rész lisztes, és vörösbarna. Az első levelek átellenesen állnak, szélesebb lándzsa alakúak, szélük hullámos. A további lomblevelek nyelesek, átellenes állásúak, fiatal korukban lisztesek, később zöldek. Az alsó levelek kismértékben fogazottak, felül ép szélűek. Sokágú, nagytermetű, felálló, erősen bordás szárú növény. Kétlaki, tehát vagy hím, vagy női ivarszervet tartalmazó virágok találhatók egy egyeden. A közeli rokon, és igen hasonló libatop fajok egylakiak. A termős virágok előlevelei dárdás-rombos alakúak, vállukon két felálló fog van. A virágzat levélhónalji, vagy végálló füzérekből áll. A magok élettartama talajban több évtized.

A tatár laboda sziklevelei nagyon hasonlóak az előző fajéval, ám a sziklevél alsó fele és a sziklevél alatti szárrész húsos, gyakran rózsaszín lilás, és a főér nem kifejezett. Az első levelek tojásdad alakúak, nyelesek, ékvállúak, hegyes csúcsúak, hálózatos erezetűek. A levéllemez széle hullámos vagy gyengén fogas. További lomblevelei a fonákjukon a pikkelyektől ezüstös fehérek, dárdás vagy rombos háromszög alakúak, szélük öblösen fogas. Felső levelei inkább szálasak. Szára heverő, vagy felemelkedő, de sokágú és soklevelű. A termős virágok két előlevele csontfehér (az előző fajnál ez zöld).

Előfordulásuk

A terebélyes laboda nitrofil gyom, azaz a mélyebb fekvésű, nitrogénben gazdagabb, főként agyagos talajú részeken tenyészik. Főleg kapás kultúrákban, kukoricában gyomosít, de pillangósokban, zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztésben is felbukkan. Árterek gyomtársulásaiban gyakori.

A tatár laboda mindenütt előfordul, de kedveli a kötött agyagos és szikes talajokat. A szántóföldön elsősorban a szegélyben találjuk meg. Emellett sótűrő képessége miatt gyakori az utak mentén, továbbá legelőkön, taposott helyeken, ártereken.

Mindkét laboda faj nyár elején csírázó, ősszel magot érlelő (T₄) életformájú gyom.

Kártétel, védekezés:

Az Atriplex fajok a későn sort záró kultúrák gyomösszetételének jellegzetes képviselői. Jelentős víz és tápanyag elvonást okoznak. Mindemellett a cukorrépa egyik fontos kártevője, a répa-gyökértetű is szaporodik a laboda fajokon, ezért tehát a kártevő fennmaradásának és terjedésének céljából is irtandó a gyom a cukorrépa vetésforgó minden kultúrájában.

A fluroxipir-meptil hatóanyagra rezisztens.