Kalászos - vörös rozsda

Akárcsak a világ más részein, éppúgy Magyarországon is a Puccinia triticina kórokozó által előidézett betegség, a vörösrozsda, másik nevén a levélrozsda a leggyakoribb és leginkább elterjedt a három rozsdabetegség (vörös-, sárga-, feketerozsda) között. A vörösrozsda ugyan növényegyed szintjén általában kisebb kárt okoz a többi rozsdánál, mégis összesített, országos kártétele, jelentősége ennek a legnagyobb, éppen a gyakorisága miatt.

A betegség neve: Vörösrozsda (levélrozsda)

A kórokozó tudományos neve: Puccinia triticina

Betegség leírása, tünetek: a vörösrozsda elsősorban a leveleket támadja meg. A búzavetésben már ősszel megtalálhatók a rozsdatelepek. Ezek az apró, milliméteres kiterjedésű uredotelepek csoportokban, vagy szétszórtan, gyakrabban a levél felső oldalán, ritkábban az alsón, továbbá a száron is könnyen megfigyelhetők. Színük élénkvörös, alakjuk kerekded, a telepeket a levélen gyakran világos udvar veszi körül. Elszaporodásukkal akár az egész levelet sűrűn beterítik. A vörösrozsda életformáját tekintve biotróf, azaz csak élő növényen képes fennmaradni és szaporodni. Emiatt a növényen előidézett pusztulási folyamat lassú. A fertőzött növényen a kórfolyamat végén fekete teleutotelepek alakulnak ki, amelyben kétsejtű, sötétbarna színű teleutóspórák képződnek.

A fertőzött növények ún. parazitogén légzést folytatnak, tehát a felépítő tevékenység helyett a lebontók kerülnek túlsúlyba, így a levelek sárgulnak, majd leszáradnak. A búzaszemek nem telnek ki a kalászokban, csökken a hektolitertömegük, valamint egyéb minőségi, malomipari értékük is romlik.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei: a gomba teljes fejlődésmenetű, gazdacserés rozsdafaj. Köztesgazdái elsősorban a boglárkafélék közé tartozó borkóró (Thalictrum spp.) fajok. A köztes gazda járványtani jelentősége kicsiny. A kórokozó enyhe teleken az őszi vetésű búzán uredospórval áttelelhet. Máskülönben a tartós déli szelek közvetíthetik tavasszal a kórokozó spóráit, illetve a helyben képződött uredotelepek felszakadásával egysejtű, vörösesbarna uredospórák szabadulnak ki és fertőznek tovább. A fertőzéshez levélfelületi nedvesség szükséges. A vörösrozsda elsősorban a melegebb éghajlatú területeken lép fel. A gomba fejlődési hőoptimuma 15 és 22 °C között van. Magyarországon tehát, ha áprilisban 10 °C feletti az átlaghőmérséklet és csapadékos az időjárás, súlyos fertőzések alakulhatnak ki.

A járványszerű terjedést elősegítheti, ha a gabonatarlókon árvakelésű búza növekedik, hiszen ez a biotróf kórokozóknak kedvező hely a szaporodásra. Amennyiben az áttelelés is megvalósul, és emiatt korán kezdődik a táblában a vörösrozsda elterjedése, ráadásul hajlamosító az időjárás is, akkor a kórokozónak több uredo-nemzedéke tud kifejlődni tavasszal, és jelentős mértékű fertőzés alakulhat ki.

Termésveszteség lehetséges léptéke: a vörösrozsda gazdasági kártétele elsősorban az ezerszemtömeg csökkenésében mutatkozik meg. Súlyos korai fertőzés esetén a hozamveszteség 30-50 % körüli.

Védekezés javasolt időzítése: a védekezés magába foglalja az agrotechnikai, genetikai és kémiai megoldásokat. A nemesítés toleranciára és horizontális rezisztenciára irányul. Az agrotechnika főleg a tarlókon a búza árvakelés megszüntetését célozza meg. A kémiai védekezéskor pedig leginkább a helyes időzítése kell ügyelni, a tavaszi gyomirtással egymenetben elvégezhető az első fungicides kezelés, ha korai fertőzés alakult ki. Ha csak szárbaindulás után történik fertőzés, akkor a zászlóslevél védelme idején állíthatjuk meg a rozsdát. Szerencsére számos kiváló hatóanyag áll rendelkezésre a rozsdagombák elleni védelemben.