Mennyi pénzt hozhat most a repce?

Hamarosan megindulnak a kombájnok, azután a gazdaságok többsége gyorsan meg is válik a repcemagtól. Vajon ki járt jól? Az, aki már májusban lekötötte a várható termés javát, aki az augusztusi árakat lesi, vagy aki akár több hónapig is kivár? Az árak soha nem látott magasságokban vannak, de érthető a gazdák óvatossága is.

Nem egyszerű a helyzet

Az idei termelési szezon épp olyan kihívásokkal teli volt, mint amit az elmúlt két évben megszoktunk. Egy Zala megyei gazdaság vezetőjét idézve: „Keléskor száraz az időjárás, gyenge hatékonyságú csávázás, kevés a jó rovarölő, és 7 hónap alatt összesen 200 mm csapadékot kaptunk. A február most is melegebb volt, mint a március, ami a már megindult növényt rosszul érintette. Idén kisebb volt a fagykár, de a hideg tavasz nagyon megfogta a repcét a fejlődésben. Most minden azon múlik, hogy csapadékos júniusunk lesz-e.” A fentieket szinte minden termelő tapasztalja, de vannak szerencsésebb régiók, ahol nagyobb eséllyel érkezik meg a várva várt csapadék. Az országos trend azonban azt mutatja, hogy valóban egyre nehezebb a hazai klímán sikeresen repcét termeszteni.

Forrás: KSH. Megjegyzés: 2022 becsült adat.

A jelenség nem egyedülálló Európában, 2018-ban a repce rovaroktól való védelme a szigorodó uniós előírások hatására másutt is nehezebbé vált, miközben a klimatikus kihívások a nagy termelő országokat is elérték. Úgy tűnik, mintha az éghajlatváltozás egyre inkább a napraforgónak kedvezne. Az előzetes számok mégis azt mutatják, hogy idén Európa visszatér a 2017 előtt megszokott termésmennyiséghez, és a termőterületben még mindig maradt mozgástere felfelé. Ez mit jelent az árakra nézve, és milyen kilátásokkal számolhatunk ősszel?

Forrás: DG AGRI. Megjegyzés: 2022 becsült adat.

Sok hatás okozhat sokkhatást

Európa éves szinten mintegy 5-5,5 millió tonna repcét igényel a külpiacokról, ezért a környezetünkben is szét kell néznünk, milyen lesz a kínálat. Normális helyzetben az árakat a termés mennyisége irányítja, most még azt is figyelembe kell vennünk, hogy a jelzett termés ténylegesen képes-e eljutni a közösség piacára.

A háború miatt még mindig zárva vannak az ukrán kikötők (bár tárgyalások folynak egy gabonafolyosó megnyitásáról), és az alternatív útvonalakon (folyami kikötők, vasút, közút) legfeljebb 1,7 millió tonna terményt képest átjuttatni a határ egyik oldaláról a másikra. Az árakat megrángatja minden olyan hír, ami egy olajnövény terméskilátásainak változásáról, egy-egy exportkorlátozás bevezetéséről vagy feloldásáról szól, de még a kőolaj árának mozgása is rányomja bélyegét a növényolajpiaci trendekre. Mindezeken túl a magyar gazdaságpolitikának sem elhanyagolható a hatása. Nem tartozunk az euróövezethez, bizonytalan ideig inflációfékező árstopot alkalmazunk, és azt sem tudjuk, mikor jutnak el hozzánk a költségvetési hiányt tompító uniós pénzek. A forint-euró árfolyam változása önmagában is sokat hintáztatja az árakat.

Ami az alapokat illeti, nem rosszak a kilátások: Ukrajna idén 45 százalékkal növelte repceterületét, ez azonban nem okoz ugyanilyen mértékű árualap-bővülést. Ezzel együtt Európa 1,5-2 millió tonnás repceigénye fedezhetőnek tűnik Ukrajnából. Ha mégsem, akkor a kanadai termésből pótolható a hiányzó mennyiség. Ott ugyanis a tavalyi csapnivaló eredmény után ismét szép termést várnak, az exportálható repcemennyiségük 9 millió tonnára nőhet. Hozzá kell tennünk, hogy bőséget ekkor sem fog érezni a piac: Kanadának idén fel kell töltenie saját mélypontra esett készleteit, kiszolgálnia Kínát (Peking három év után ismét beengedi az országba az eddig kitiltott kanadai exportőröket), és Európa is igényelni fog néhány millió tonna magot.

Harmadával nőhet az ára

Az árakról most így nyilatkoznak a termelők: „Hol 320 ezret hallok, hol 350 ezret. Valószínűnek tartom, 300 ezer felet lesz a repce tonnánkénti ára aratás után.” E cikk írásakor, június közepén, a párizsi tőzsde 770 euróra taksálja egy tonna repce augusztusi árát. A kereskedők ugyanis arra számítanak, hogy szeptembertől az ukrán és a kanadai termés rendben piacra kerül, majd februárban megindul az ausztrál utánpótlás is. A párizsi ár 303-306 ezer forintnak felel meg, hazai telephelyre számítva nagyjából 245 ezer forint a reális ár. A tavalyi 185 ezer forinthoz képest ez nagy ugrás, a kockázatok mégis nagyok.

„Csaknem 200 ezer forinttal nőtt a repce hektárköltsége idén, pedig jórészt még a tavalyi, olcsóbb készletekkel dolgoztunk. Az árak viszont magasan a múlt évi felett járnak. Három tonnás átlagterméssel jó lesz az eredmény” – bizakodnak Győr-Moson-Sopron megyében. Az ártrendet látva azonban megvan az esélye annak, hogy a remélt 350 ezer forint helyett csak 185-200 ezer forint lesz a hektáronkénti nyereség. Ez elmúlt évek tükrében ez sem rossz, de szorosabbá teszi a büdzsét.

A műtrágya hozzáférhetőségén túl a többi növény árának alakulása is befolyásolja majd a vetési kedvet. A novemberi szállítású takarmánybúzáért most 301 eurót (hazai telephelyen nagyjából 96-100 ezer forintot) ad a piac, a decemberi malmiért 377 eurót (nagyjából 115-120 ezer forintot). Mivel Medárd esőt hozott, ezekkel az árakkal egy 5 tonnás búzatermés nem versenyezhet egy 3 tonnás repceterméssel. Az ország csapadékosabb régióban, Győr-Moson-Sopronban, Vas és Fejér megyében vagy Borsodban nem is lesz kérdés, hogy érdemes-e az olajnövénybe fektetni.

„Ez sosem volt egyszerű növény, de aki azt mondja, nem veti többet, az nem mond igazat. Tény, hogy nehéz jól termeszteni. Szakértelem kell hozzá, hogy durva szerek nélkül is eredményes legyen. Viszont nagyon meghálálja a törődést, elővetemény-hatása pedig a következő évi búzán is meglátszik. Szerintem csak azt mondhatja magát szakembernek, aki nemcsak kalászost tud előállítani” – húzza ki magát büszkén egy sokat látott agrármérnök. Hajdan a cukorrépára mondtuk, hogy a növénytermesztés nehéziparága. Úgy tűnik, mára a repce lett az igényes és magas jövedelem-elvárású gazdálkodók növénye.