Búza pirenofóra

A különböző Helminthosporium fajok okozta betegségek súlyos gazdasági kárt okoznak a búzában és más gabonafélékben is, különösen csapadékos évjáratokban.

A betegség neve: búza pirenofórás levélfoltossága

A kórokozó tudományos neve: Pyrenophora tritici-repentis. Szinonim nevei: Drechslera tritici-repentis, Helminthosporium tritici-repentis

Betegség leírása, tünetek:

A gomba a levélen ovális, nekrotikus (sárgás-barna), sötét közepű foltokat okoz, amit klorotikus udvar vesz körül. A későbbi stádiumokban inkább szabálytalan szélűek a foltok. A tünetek gyakran először a levélcsúcson alakulnak ki, a betegség onnan terjed a teljes levélre, ugyanakkor a levelek hónalja sokáig tünetmentes maradhat. Az egyes levélemeletek fokozatosan betegednek meg alulról fölfelé. Erős fertőzés esetén a levélemeletek rendkívül gyorsan leszáradnak (7-10 nap).

A betegség következtében csökken az ezermagtömeg, a kalászonkénti szemszám, ráncosodnak a szemek, jelentősen csökken a levelek asszimilációs felülete. A mag ritkábban fertőződik, továbbá a fertőzött vetőmagról történő fertőzés nem jelentős.

Mindezidáig búzán és más gazdanövényeken gyűjtött izolátumok alapján a gombafaj nyolc rassza ismert (Európában az 1-es a leggyakoribb). A különböző rasszok némileg eltérő tüneteket okoznak.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

A kórokozó fertőzött növényi maradványokon telel át, főként ivaros termőtestek, pszeudotéciumok formájában. Tavasszal a pszeudotéciumokból aszkospórák szabadulnak ki, amik megkezdik a fertőzést. A kórokozó hűvös időben, nagy légnedvesség, bőséges harmatképződés esetén, szeles, esős időjárásban okozhat súlyos fertőzéseket. A kialakult foltok felületén fejlődő konídiumok, nyári spórák a szekunder fertőzések forrásai.

A gomba elszaporodásához hozzájárul az is, hogy nemcsak a búza, hanem az árpa, zab, rozs és számos más fűféle is a gazdanövény-körébe tartozik, ami járványtani szempontból különösen jelentős. Így tehát a másodvetésű búzatáblákon, főként a forgatás nélküli talajművelési rendszer esetén jelent nagy veszélyt a kórokozó.

A kórokozó rasszainak eltérő virulenciáját figyelték meg egyfelől mennyiségi értékmérők alapján (nekrotizált levélfelület %-a, kialakuló folt mérete és száma), másfelől minőségi paraméterek (folt típusa) szerint. Az ivaros szaporodással, így a genetikai rekombináció révén számos lehetőség adódik új virulenciával bíró törzs kialakulására, különösen akkor, ha az áttelelő növényi maradványon több rassz fordult elő.

Termésveszteség lehetséges léptéke: Magyarországon egyes években az őszi búzán rendkívül súlyos károkat okoz, a termésveszteség elérheti az 50 %-ot az érzékeny fajtákon.

Védekezés javasolt időzítése:

A vetésváltás betartása, a fertőzött növényi maradványok aláforgatása, vagy elbontása, az érzékeny fajták elkerülése alapvetően meghatározhatja a védekezés sikerét. A kórokozó számára kedvező időjárási körülmények közt javasolható a növényvédő szeres védekezés is, amit legkésőbb a tünetek megjelenésekor el kell végezni. A gomba képes egyes hatóanyagokkal szemben rezisztenciát kialakítani, ezért mindenképpen váltogatni célszerű a rendelkezésre álló lehetőségeket, vagy kombinációs készítményeket is használhatunk, különösen a strobi (QoL) és triazol (SBI) csoportba tartozó hatóanyagok kombinációja eredményes.