Árpa pirenofóra

A betegség neve: árpa pirenofórás levélcsíkossága ( Pyrenophora graminea, syn: Helminthosporium gramineum) 

Betegség leírása, tünetek:

A betegség a növényállományban csak egyes növényeken jelenik meg, és onnan nem terjed tova. A tünet elsőként a csíranövény második, harmadik levelein jelenik meg, később majd az összes többin is. A fiatal leveleken a levélerek közt világos csíkok jelennek meg, amik fokozatosan a levél teljes hosszában szétnyúlnak, közben nekrotizálódnak. A több, egymás mellett párhuzamosan futó csík, és a köztük lévő levéllemez-rész lassan megbarnul, sőt a levélcsúcs fel is hasad, aminek következtében levélszáradás, levélpusztulás következik be.

A fertőzött árpa a növekedésben lemarad. A toklászos kalászok gyakran ’hasban’ maradnak, vagy ferdén felfelé állnak. Képződhetnek satnya szemek, vagy üres kalászok is. A tünetek különbözőségét a kórokozó virulenciája, a fajta érzékenysége és a környezet is befolyásolja.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

A kórokozó párás időben, tág hőmérséklet-tartományban, a kalászolással és a korai magfejlődéssel szinkronban konídiumokat hoz létre a fertőzött leveleken, így széllel és esővel könnyen a kalászokhoz jut. Ezután fertőződnek a magok, főleg a fejlődésük kezdeti szakaszában. A gomba kizárólag a mag külsején, micéliummal telel, a magban lévő csíra (embrió) nem fertőzött.

Csírázáskor a magon lévő inokulum a talaj felszíne felé törekvő, és a gyökérirányba induló növényi részeket is fertőzi. A fertőzés tehát a csírázás korai szakaszában történik, később a gomba az árpa belsejében szisztémikus módon szétterjed, a gyökerekben is.

A kiinduló fertőzés mértéke erősen függ a talajhőmérséklettől, majd a levegőnedvességtől. Az árpa gyökere ugyanis mentesülhet a kórokozótól, ha kellően gyors a kezdeti növekedése. Ellenkező esetben, hideg idő miatt elhúzódó csírázáskor a gyökérrendszer károsodhat, ami az áttelelési károk súlyosbodásához vezet.

A kórokozó nem csak az őszi és tavaszi árpát fertőzi, hanem más fűféléket is (rozsnok, tarackbúza, csenkesz, muhar).

Termésveszteség lehetséges léptéke: 20 %

Védekezés javasolt időzítése:

A P. graminea elleni védekezés alapja a kórokozótól mentes vetőmag. Csak csávázással, vagy más módszerrel fertőtlenített vetőmagot vessünk. A fajták érzékenysége is erősen befolyásolja a betegség mértékét.

Az árpa pirenofórás levélcsíkosságának elkerülésére a kémiai növényvédelem a csávázáson túl is sikeres megoldásokat kínál. A védekezést a szisztémikus fertőzés miatt nem érdemes halogatni. A rendelkezésre álló fungicideket már szárbainduláskor alkalmazhatjuk.