Aggófű-félék

A fészekvirágzatúak családjába (Asteraceae) tartozó aggófű fajok (Senecio spp.) között még védett növények is találhatók, de a közönséges aggófű (Senecio vulgaris) és a tavaszi aggófű (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis) bár kisebb jelentőséggel, de gyakran gyomosít, főleg parlag területeken, illetve gyümölcs- és szőlőültetvényekben. Egyes aggófű fajok alkaloida-tartalmuk miatt a gyógyszeripar számára is fontos alapanyagként szolgálnak.

Alaktanjuk

A közönséges aggófű alacsony termetű, egyéves növény. Sziklevele hosszú, ép szélű, lekerekített csúcsú, fonákján olykor ibolyakékes elszíneződés látható. Lomblevelei átellenes állásúak, az alsók nyelesek, a felsők száron ülők, a cimpák öblösen fogasak. Szára felálló és elágazó. A növény kopasz, vagy gyéren molyhosodó. Gyakorlatilag egész évben virágzik. A kis méretű fészekvirágzat csak csöves, sárga színű virágokból áll, a sugárvirágok teljesen hiányoznak. A külső, igen rövid fészekpikkelyek csúcsa fekete. Magjai egész évben csíraképesek, és így évente egynél több nemzedéke fejlődhet ki.

A tavaszi aggófű egy-, vagy kétéves, alacsony, vagy közepes termetű, elágazó szárú növény, levele és szára vastagon gyapjasodó. Sziklevele keskeny, hosszúkás lándzsás, tompa csúcsú, alul nyélbe keskenyedő. Az első lomblevelek hegyesek, tojásdad alakúak, fűrészfogasak, szintén nyélbe keskenyedők. A levéllemez és a levélnyél hosszú szőrökkel borított. A további levelek megnyúltabbak, erőteljesebben fogazottak, kissé bőrneműek. A felső levelek füles vállal szárölelők. Márciustól májusig virágzik. Sugárvirágai sárgák. A külső fészekpikkelyek fekete csúcsúak.

Előfordulásuk

Európában mindenütt, de más kontinenseken is megtalálható a közönséges aggófű, ami elsősorban a nitrogénben gazdag, jól átszellőző, homok- és vályogtalajú területeket kedveli. Előfordul a szántóföldi növénytermesztésben éppúgy, mint az ültetvényekben, és persze főleg a parlagokon, utak mentén. Kemény magágyakban sikeresen telepedik meg, így a tarlóvetésű kultúrákban nagyobb a jelentősége.

A tavaszi aggófű elsősorban a homokos területeken, ültetvényekben és gyomtársulásokban gyakori, vasutak mentén tömeges lehet.

Kártétel, védekezés:

Az aggófű fajok ritkán jelentenek gondot a mezőgazdasági művelés során. A gyomirtó szerek széles skálájára érzékenyek, bár a hatóanyagválasztás itt sem mellékes.